Salmi 139

BIBBIA CEI 1974	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 'Al maestro del coro. Di Davide. Salmo.' Signore, tu mi scruti e mi conosci,	1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Uram, te megvizsgáltál és ismersz engem,
2 tu sai quando seggo e quando mi alzo. Penetri da lontano i miei pensieri,	2 tudod, ha leülök és ha fölkelek. Messziről ismered gondolataimat,
3 mi scruti quando cammino e quando riposo. Ti sono note tutte le mie vie;	3 szemmel tartod akár járok-kelek, akár pihenek. Előre ismered minden utamat.
4 la mia parola non è ancora sulla lingua e tu, Signore, già la conosci tutta.	4 Még nyelvemen sincs a szó, és te már érted egészen, Uram.
5 Alle spalle e di fronte mi circondi e poni su di me la tua mano.	5 Minden oldalról körülveszel engem, és fölöttem tartod kezedet.
6 Stupenda per me la tua saggezza, troppo alta, e io non la comprendo.	6 Oly nagy, oly csodálatos nekem ez a tudás: ésszel föl sem érhetem!
7 Dove andare lontano dal tuo spirito, dove fuggire dalla tua presenza?	7 Hová mehetnék lelked elől, hová bújhatnék színed elől?
8 Se salgo in cielo, là tu sei, se scendo negli inferi, eccoti.	8 Ha fölmennék az ég magasába, te ott vagy, ha alászállnék az alvilágba, jelen vagy.
9 Se prendo le ali dell'aurora per abitare all'estremità del mare,	9 Ha felölteném a hajnal szárnyát, s a tenger szélső határára szöknék,
10 anche là mi guida la tua mano e mi afferra la tua destra.	10 ott is a te kezed vezetne, és jobbod tartana engem.
11 Se dico: "Almeno l'oscurità mi copra e intorno a me sia la notte";	11 Mondhatnám: »Borítson be a sötétség, s váljon éjszakává köröttem a fény«,
12 nemmeno le tenebre per te sono oscure, e la notte è chiara come il giorno; per te le tenebre sono come luce.	12 de neked nem sötét a sötétség, s az éj mint a nappal, oly világos előtted. Fény és sötétség közt neked nincs különbség.
13 Sei tu che hai creato le mie viscere e mi hai tessuto nel seno di mia madre.	13 Hiszen te formáltad bensőm, s anyám méhében te szőtted a testem.
14 Ti lodo, perché mi hai fatto come un prodigio; sono stupende le tue opere, tu mi conosci fino in fondo.	14 Dicsőítlek téged, mert olyan csodálatosan alkottál, és tudom jól, milyen csodálatos minden műved!
15 Non ti erano nascoste le mie ossa quando venivo formato nel segreto, intessuto nelle profondità della terra.	15 Létem nem volt titokban előtted, amikor a föld ölén rejtve formálódtam.
16 Ancora informe mi hanno visto i tuoi occhi e tutto era scritto nel tuo libro; i miei giorni erano fissati, quando ancora non ne esisteva uno.	16 Még alakot sem nyertek tagjaim és szemed már látott engem. Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam: napjaim már eltervezted, mielőtt egy is eltelt volna belőlük.
17 Quanto profondi per me i tuoi pensieri, quanto grande il loro numero, o Dio;	17 Milyen tiszteletreméltók előttem gondolataid, Istenem, milyen hatalmas a számuk!
18 se li conto sono più della sabbia, se li credo finiti, con te sono ancora.	18 Megszámlálnám őket, de számosabbak a homokszemeknél, s ha végükre is érnék, még mindig csak nálad tartanék.
19 Se Dio sopprimesse i peccatori! Allontanatevi da me, uomini sanguinari.	19 Bárcsak megsemmisítenéd a gonoszokat, Istenem, és eltávolítanád tőlem a vérszomjas embereket,
20 Essi parlano contro di te con inganno: contro di te insorgono con frode.	20 akik gonoszul beszélnek: hiába kelnek föl ellened.
21 Non odio, forse, Signore, quelli che ti odiano e non detesto i tuoi nemici?	21 Ne gyűlöljem, Uram azokat, akik gyűlölnek téged, ne utáljam ellenségeidet?
22 Li detesto con odio implacabile come se fossero miei nemici.	22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeim lettek.
23 Scrutami, Dio, e conosci il mio cuore, provami e conosci i miei pensieri:	23 Vizsgálj meg Istenem és ismerd meg szívemet; tégy próbára és ismerd meg utaimat,
24 vedi se percorro una via di menzogna e guidami sulla via della vita.	24 lásd, vajon a gonoszok útján járok-e, és vezess az örökkévalóság útján engem.