Psalmi 79

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 In finem, pro iis qui commutabuntur. Testimonium Asaph, psalmus.	1 Ászáf zsoltára. Isten, pogányok szállták meg örökségedet, megfertőzték szentséges templomodat, romhalmazzá tették Jeruzsálemet.
2 Qui regis Israël, intende ; qui deducis velut ovem Joseph. Qui sedes super cherubim, manifestare	2 Szolgáid holttestét odavetették eledelül az ég madarainak, szentjeid húsát a föld vadjainak.
3 coram Ephraim, Benjamin, et Manasse. Excita potentiam tuam, et veni, ut salvos facias nos.	3 Úgy ontották vérüket Jeruzsálem körül, akárcsak a vizet, és nem akadt, aki eltemette volna őket.
4 Deus, converte nos, et ostende faciem tuam, et salvi erimus.	4 Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, nevetséggé s csúfsággá azok előtt, akik körülöttünk laknak.
5 Domine Deus virtutum, quousque irasceris super orationem servi tui ?	5 Meddig még, Uram? Örökké tart haragod? Meddig lobog még bosszúságod, mint a tűz?
6 cibabis nos pane lacrimarum, et potum dabis nobis in lacrimis in mensura ?	6 A pogányokra öntsd haragodat, akik nem ismernek téged, s azokra az országokra, amelyek nem hívják segítségül nevedet.
7 Posuisti nos in contradictionem vicinis nostris, et inimici nostri subsannaverunt nos.	7 Hiszen felfalják Jákobot, és elpusztítják lakóhelyét!
8 Deus virtutum, converte nos, et ostende faciem tuam, et salvi erimus.	8 Ne emlékezzél meg atyáink gonoszságáról, siessen elénk irgalmasságod, mert nagyon nyomorultak lettünk.
9 Vineam de Ægypto transtulisti : ejecisti gentes, et plantasti eam.	9 Segíts rajtunk, szabadító Istenünk neved dicsőségéért és ments meg minket, Bocsásd meg bűneinket a te nevedért!
10 Dux itineris fuisti in conspectu ejus ; plantasti radices ejus, et implevit terram.	10 Miért mondják a pogányok között: »Hol van az ő Istenük?« Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemünk láttára szolgáid kiontott vérének megbosszulása.
11 Operuit montes umbra ejus, et arbusta ejus cedros Dei.	11 Jusson színed elé a bilincsbe vertek jajszava; Hatalmas karoddal tartsd életben a halálra szántakat.
12 Extendit palmites suos usque ad mare, et usque ad flumen propagines ejus.	12 Öntsd vissza hétszeresen szomszédaink ölébe, ellened szórt szidalmaikat, Uram.
13 Ut quid destruxisti maceriam ejus, et vindemiant eam omnes qui prætergrediuntur viam ?	13 Mi azonban, a te néped és legelőd juhai, hadd áldjunk téged örökké, és hadd hirdessük dicséretedet nemzedékről nemzedékre!
14 Exterminavit eam aper de silva, et singularis ferus depastus est eam.
15 Deus virtutum, convertere, respice de cælo, et vide, et visita vineam istam :
16 et perfice eam quam plantavit dextera tua, et super filium hominis quem confirmasti tibi.
17 Incensa igni et suffossa, ab increpatione vultus tui peribunt.
18 Fiat manus tua super virum dexteræ tuæ, et super filium hominis quem confirmasti tibi.
19 Et non discedimus a te : vivificabis nos, et nomen tuum invocabimus.
20 Domine Deus virtutum, converte nos, et ostende faciem tuam, et salvi erimus.