Psalmi 73
123456789101112131415161718192021222324252627282930313233343536373839404142434445464748495051525354555657585960616263646566676869707172737475767778798081828384858687888990919293949596979899100101102103104105106107108109110111112113114115116117118119120121122123124125126127128129130131132133134135136137138139140141142143144145146147148149150
Gen
Ex
Lv
Nm
Deut
Ios
Iudc
Ruth
1 Re
2 Re
3 Re
4 Re
1 Par
2 Par
Esd
Neh
Tob
Iudt
Esth
1 Mach
2 Mach
Iob
Ps
Prov
Eccle
Cant
Sap
Eccli
Isa
Ier
Lam
Bar
Ez
Dan
Os
Ioel
Am
Abd
Ion
Mi
Nah
Hab
Soph
Agg
Zach
Mal
Mt
Mc
Lc
Io
Act
Rom
1Cor
2Cor
Gal
Eph
Phil
Col
1 Thess
2 Thess
1 Tim
2 Tim
Tit
Philem
Hebr
Iac
1 Pt
2 Pt
1 Io
2 Io
3 Io
Iud
Apoc
Confronta con un'altra Bibbia
Cambia Bibbia
VULGATA | KÁLDI-NEOVULGÁTA |
---|---|
1 Intellectus Asaph. Ut quid, Deus, repulisti in finem, iratus est furor tuus super oves pascuæ tuæ ? | 1 Ászáf zsoltára. Milyen jó az Isten az igazakhoz, azokhoz, akik tiszta szívűek! |
2 Memor esto congregationis tuæ, quam possedisti ab initio. Redemisti virgam hæreditatis tuæ, mons Sion, in quo habitasti in eo. | 2 Az én lábam mégis majdnem megingott, majdnem megtántorodott lépésem, |
3 Leva manus tuas in superbias eorum in finem : quanta malignatus est inimicus in sancto ! | 3 mert elfogott a kérkedőkkel szemben az irigység, amikor a bűnösök jólétét láttam. |
4 Et gloriati sunt qui oderunt te in medio solemnitatis tuæ ; posuerunt signa sua, signa : | 4 Hisz nincs akadály az útjukban, testük egészséges és kövér. |
5 et non cognoverunt sicut in exitu super summum. Quasi in silva lignorum securibus | 5 Nem viselik a halandók nyomorúságát, az embereket sújtó csapások nem érik őket. |
6 exciderunt januas ejus in idipsum ; in securi et ascia dejecerunt eam. | 6 Ezért kevélység a nyakláncuk, és az erőszakosság mint köntös borítja őket. |
7 Incenderunt igni sanctuarium tuum ; in terra polluerunt tabernaculum nominis tui. | 7 Mintha a zsírjukból fakadna a gonoszság, úgy tör elő szívükből a gondolat. |
8 Dixerunt in corde suo cognatio eorum simul : Quiescere faciamus omnes dies festos Dei a terra. | 8 Álnokságot terveznek és gúnyolódnak, fennhéjázva erőszakot hirdetnek. |
9 Signa nostra non vidimus ; jam non est propheta ; et nos non cognoscet amplius. | 9 Felnyitják szájukat az ég ellen, és jártatják nyelvüket a földieken. |
10 Usquequo, Deus, improperabit inimicus ? irritat adversarius nomen tuum in finem ? | 10 Ezért magasan ülnek és a víz árja nem éri el őket. |
11 Ut quid avertis manum tuam, et dexteram tuam de medio sinu tuo in finem ? | 11 Azt mondják: »Hogy lenne erre gondja Istennek, hogy is lenne tudomása erről a Fölségesnek?« |
12 Deus autem rex noster ante sæcula : operatus est salutem in medio terræ. | 12 Íme, ők bűnösök, életük folyamán mégis bővelkednek, és megsokszorozzák gazdagságukat. |
13 Tu confirmasti in virtute tua mare ; contribulasti capita draconum in aquis. | 13 Azt gondoltam: »Hiába tartottam hát tisztán szívemet, mostam kezem az ártatlanságban, |
14 Tu confregisti capita draconis ; dedisti eum escam populis Æthiopum. | 14 hisz mindennap ostort szenvedek, és fenyíték ér minden reggel!« |
15 Tu dirupisti fontes et torrentes ; tu siccasti fluvios Ethan. | 15 De ha azt mondanám: »Én is úgy beszélek, mint ők!«, íme, árulója lennék fiaid nemzetségének. |
16 Tuus est dies, et tua est nox ; tu fabricatus es auroram et solem. | 16 Gondolkoztam, hogy megértsem ezt, de nehéz volt nekem, |
17 Tu fecisti omnes terminos terræ ; æstatem et ver tu plasmasti ea. | 17 amíg be nem mentem Isten szentélyébe, és meg nem értettem végső sorsukat. |
18 Memor esto hujus : inimicus improperavit Domino, et populus insipiens incitavit nomen tuum. | 18 Bizony, síkos talajra állítottad őket és romlásba veted. |
19 Ne tradas bestiis animas confitentes tibi, et animas pauperum tuorum ne obliviscaris in finem. | 19 Hogy elpusztulnak egy szempillantás alatt! Elvesznek a félelemtől. |
20 Respice in testamentum tuum, quia repleti sunt qui obscurati sunt terræ domibus iniquitatum. | 20 Mint ahogy az ébredő álma elenyészik, Uram, úgy tünteted el képüket, ha felkelsz. |
21 Ne avertatur humilis factus confusus ; pauper et inops laudabunt nomen tuum. | 21 Mert keserűség fogta el szívemet, fájdalom hasogatta vesémet; |
22 Exsurge, Deus, judica causam tuam ; memor esto improperiorum tuorum, eorum quæ ab insipiente sunt tota die. | 22 Esztelen voltam és értelmetlen, oktalan állatként viselkedtem előtted. |
23 Ne obliviscaris voces inimicorum tuorum : superbia eorum qui te oderunt ascendit semper. | 23 De én mindenkor veled maradok, mert te megfogtad jobbomat. |
24 Tanácsoddal vezetsz, S aztán dicsőségre emelsz. | |
25 Hiszen kim van az égben, és miben lelném a földön kedvemet rajtad kívül? | |
26 Érje bár testemet, szívemet enyészet, szívem Istene s osztályrészem mindörökké az Isten. | |
27 Mert akik eltávoznak tőled, íme, elpusztulnak, megsemmisíted mindazokat, akik hűtlenül elhagynak téged. | |
28 Nekem azonban jó az Isten közelében, az Úrban, az én Istenemben bíznom, és hirdetnem minden művedet Sion leányának kapuiban. |