Psalmi 35

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 In finem. Servo Domini ipsi David.	1 Dávidtól. Szállj perbe, Uram, azokkal, akik perlekednek velem, harcolj azokkal, akik ellenem harcolnak.
2 Dixit injustus ut delinquat in semetipso : non est timor Dei ante oculos ejus.	2 Ragadj fegyvert és pajzsot, kelj a segítségemre!
3 Quoniam dolose egit in conspectu ejus, ut inveniatur iniquitas ejus ad odium.	3 Végy lándzsát és bárdot üldözőim ellen, mondd nekem: »Én vagyok a segítséged.«
4 Verba oris ejus iniquitas, et dolus ; noluit intelligere ut bene ageret.	4 Szégyenüljenek és hátráljanak meg, akik életemre törnek; Forduljanak vissza és szégyenüljenek meg, akik ellenem gonoszat terveznek!
5 Iniquitatem meditatus est in cubili suo ; astitit omni viæ non bonæ : malitiam autem non odivit.	5 Legyenek olyanok, mint a por a szélben, s az Úr angyala űzze őket:
6 Domine, in cælo misericordia tua, et veritas tua usque ad nubes.	6 Legyen útjuk sötét és síkos, s az Úr angyala kergesse őket!
7 Justitia tua sicut montes Dei ; judicia tua abyssus multa. Homines et jumenta salvabis, Domine,	7 Mert ok nélkül tőrt vetettek ellenem, ok nélkül vermet ástak nekem.
8 quemadmodum multiplicasti misericordiam tuam, Deus. Filii autem hominum in tegmine alarum tuarum sperabunt.	8 Érje őket olyan csapás, amelyre nem számítanak, elrejtett hálójuk fogja meg őket magukat, és önnön tőrükbe hulljanak!
9 Inebriabuntur ab ubertate domus tuæ, et torrente voluptatis tuæ potabis eos :	9 Az én lelkem pedig az Úrban örvend, gyönyörködik szabadításában.
10 quoniam apud te est fons vitæ, et in lumine tuo videbimus lumen.	10 Minden csontom azt mondja: »Uram, ki hasonló hozzád? Te megmented a nyomorultat attól, aki erősebb nála, a szűkölködőt és szegényt azoktól, akik őt fosztogatják.«
11 Prætende misericordiam tuam scientibus te, et justitiam tuam his qui recto sunt corde.	11 Hamis tanúk állnak elő, arról faggatnak, amiről nem is tudok.
12 Non veniat mihi pes superbiæ, et manus peccatoris non moveat me.	12 Rosszal fizetnek nekem a jóért, árvaságba döntik lelkemet.
13 Ibi ceciderunt qui operantur iniquitatem ; expulsi sunt, nec potuerunt stare.	13 Pedig én, amikor betegeskedtek, szőrruhát öltöttem, böjttel sanyargattam magamat, és imádságom feléjük fordult bensőmben.
	14 Úgy járkáltam, mintha barátaim vagy testvéreim volnának, szomorúan meggörnyedtem, mint aki anyját siratja.
	15 De amikor én meginogtam, összegyűltek és örvendeztek, tudtomon kívül összegyűltek ellenem, hogy verjenek.
	16 Elszéledtek de nem nyugszanak, kísértenek, csúfolódva csúfolgatnak, vicsorgatják rám fogukat.
	17 Uram, mikor tekintesz rám? Mentsd meg gonoszságuktól éltemet, az oroszlánoktól egyetlen lelkemet.
	18 Hadd adjak hálát neked a nagy gyülekezetben, a nagyszámú nép közt hadd dicsérjelek.
	19 Ne örüljenek rajtam hamis ellenségeim, akik ok nélkül gyűlölnek és hunyorgatnak szemükkel.
	20 Mert nem békésen beszélnek, és álnok dolgokat terveznek a föld szegényei ellen.
	21 Kitátják ellenem szájukat, és hahotázva mondják: »Jól van, jól van, saját szemünk látta!«
	22 Uram, te láttad; ne maradj csendben, Uram, ne távozzál tőlem!
	23 Ébredj fel és figyelj ítéletemre, én Istenem, Uram, az én ügyemre!
	24 Ítélj meg igazságod szerint, Uram, én Istenem, hogy ne örvendjenek rajtam,
	25 és ne gondolhassák szívükben: »Jól van, én lelkem!« Ne mondhassák: »Felfaltuk!«
	26 Piruljanak el, jussanak szégyenbe mind, akik örülnek szerencsétlenségemen; Öltsenek szégyent, gyalázatot, akik kevélyen beszélnek ellenem.
	27 De ujjongjanak és örvendezzenek, akik igazamat óhajtják, és mondják szüntelen: »Magasztaltassék az Úr, aki szolgájának békességét akarja!«
	28 Nyelvem hirdeti majd igazságodat, és dicséretedet egész nap.