Psalmi 138

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 In finem, psalmus David. Domine, probasti me, et cognovisti me ;	1 Dávidtól. Hálát adok neked, Uram, teljes szívemből, mert meghallgattad szájam szavát. Magasztallak az angyalok színe előtt,
2 tu cognovisti sessionem meam et resurrectionem meam.	2 leborulok szent templomod felé, áldást mondok nevednek irgalmadért és igazságodért, mert mindenek fölött felmagasztaltad szent nevedet.
3 Intellexisti cogitationes meas de longe ; semitam meam et funiculum meum investigasti :	3 Bármikor hívtalak segítségül, meghallgattál engem, és gyarapítottad az erőt lelkemben.
4 et omnes vias meas prævidisti, quia non est sermo in lingua mea.	4 Hálát ad neked, Uram, a föld minden királya, a te szád minden szavának hallatára,
5 Ecce, Domine, tu cognovisti omnia, novissima et antiqua. Tu formasti me, et posuisti super me manum tuam.	5 és megéneklik az Úr útjait, mert nagy az Úr dicsősége.
6 Mirabilis facta est scientia tua ex me ; confortata est, et non potero ad eam.	6 Fölséges az Úr és rátekint az alázatosakra, de messziről megismeri a felfuvalkodottakat.
7 Quo ibo a spiritu tuo ? et quo a facie tua fugiam ?	7 Ha szorongatások között járok is, megőrzöd életemet; Ellenségeim haragjával szemben kinyújtod kezedet, és jobbod megszabadít engem.
8 Si ascendero in cælum, tu illic es ; si descendero in infernum, ades.	8 Az Úr mindezt véghezviszi értem, Uram, irgalmad örökkévaló: ne vesd meg kezed alkotásait!
9 Si sumpsero pennas meas diluculo, et habitavero in extremis maris,
10 etenim illuc manus tua deducet me, et tenebit me dextera tua.
11 Et dixi : Forsitan tenebræ conculcabunt me ; et nox illuminatio mea in deliciis meis.
12 Quia tenebræ non obscurabuntur a te, et nox sicut dies illuminabitur : sicut tenebræ ejus, ita et lumen ejus.
13 Quia tu possedisti renes meos ; suscepisti me de utero matris meæ.
14 Confitebor tibi, quia terribiliter magnificatus es ; mirabilia opera tua, et anima mea cognoscit nimis.
15 Non est occultatum os meum a te, quod fecisti in occulto ; et substantia mea in inferioribus terræ.
16 Imperfectum meum viderunt oculi tui, et in libro tuo omnes scribentur. Dies formabuntur, et nemo in eis.
17 Mihi autem nimis honorificati sunt amici tui, Deus ; nimis confortatus est principatus eorum.
18 Dinumerabo eos, et super arenam multiplicabuntur. Exsurrexi, et adhuc sum tecum.
19 Si occideris, Deus, peccatores, viri sanguinum, declinate a me :
20 quia dicitis in cogitatione : Accipient in vanitate civitates tuas.
21 Nonne qui oderunt te, Domine, oderam, et super inimicos tuos tabescebam ?
22 Perfecto odio oderam illos, et inimici facti sunt mihi.
23 Proba me, Deus, et scito cor meum ; interroga me, et cognosce semitas meas.
24 Et vide si via iniquitatis in me est, et deduc me in via æterna.