Giobbe 37

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Super hoc expavit cor meum et emotum est de loco suo.	1 Az én szívem is megremeg miatta és felriad helyéről.
2 Audite fremitum vocis eius et murmur de ore illius procedens.	2 Halljátok csak hangja dörgését, s a morajt, amely szájából kijön!
3 Subter omnes caelos ipsum revolvit, et lumen illius super terminos terrae.	3 Kiengedi az egész ég alatt, és villámát a föld szélei fölött;
4 Post eum rugiet sonitus, tonabit voce magnitudinis suae; et non retardabit, cum audita fuerit vox eius.	4 utána hangja bömböl, ő zeng fölséges szavával, és nem tartja azt vissza, amikor hangja megzendül.
5 Tonabit Deus in voce sua mirabiliter, qui facit magna et inscrutabilia.	5 Csodásan mennydörög szavával Isten, olyan nagyokat művel, hogy fel nem foghatjuk.
6 Qui praecipit nivi, ut descendat in terram, et hiemis pluviis et imbri, ut roborentur.	6 Azt mondja a hónak: Hullj a földre! S a téli esőnek és zápornak: Szakadjatok!
7 Qui in manu omnium hominum signat, ut noverint singuli opera sua.	7 Pecsét alá helyezi minden ember kezét, hogy mindannyian megismerjék műveit.
8 Ingredietur bestia latibulum et in antro suo morabitur.	8 Behúzódik a vad a búvóhelyére, és barlangjában marad.
9 Ab interioribus egredietur tempestas, et ab Arcturo frigus.	9 Előjön a fergeteg a kamrákból, s a hideg a sarkcsillag felől.
10 Flante Deo, datur gelu, et expansio aquarum solidatur.	10 Jég áll össze Isten fuvallatától, s a vizek tágassága összeszorul,
11 Fulgur proicitur a nube, et nubes spargunt lumen suum;	11 a felhő jégesőt hullat, s a felleg az ő villámait szórja:
12 quae lustrant per circuitum, quocumque eas voluntas gubernantis duxerit, ad omne, quod praeceperit illis super faciem orbis terrarum,	12 ide-oda cikáznak, amerre akarata irányítja őket, hogy megtegyék mindazt, amit nekik meghagyott, szerte a föld kerekségén,
13 sive in castigatione terrae suae, sive in misericordia eas iusserit inveniri.	13 akár fenyítő pálcának földje számára, akár kegyelemnek szánja őket bárhová.
14 Ausculta haec, Iob; sta et considera mirabilia Dei.	14 Figyelj csak rám, Jób! Állj meg és ügyelj Isten csodáira!
15 Numquid scis quando praeceperit Deus, ut ostenderent lucem nubes eius?	15 Érted-e, hogyan rendelkezik Isten az esővel, hogy villogtassa felhője fényét?
16 Numquid nosti semitas nubium magnas et mirabilia perfecti scientia?	16 Érted-e a felhő nagy útjait, a tudásban Tökéletesnek csodáit?
17 Nonne vestimenta tua calida sunt, cum quieverit terra austro?	17 Nemde ruháid melegek, amikor a földet megfújja a déli szél!
18 Tu forsitan cum eo expandisti caelos, qui solidissimi, quasi aere, fusi sunt?	18 Talán vele együtt te feszíted ki az egeket, amelyek szilárdak, mintha ércből lennének öntve?
19 Ostende nobis quid dicamus illi; nos disponere verba nescimus propter tenebras.	19 Jelentsd meg nekünk, mit mondjunk neki! Mert mi sötétségtől vagyunk körülvéve!
20 Quis narrabit ei, quae loquor? Et, si locutus fuerit, homo deglutietur.	20 Ki mondhatja neki, hogy ‘beszélni akarok’? Ha mondaná is valaki, bizony megsemmisülne!
21 At nunc non vident lucem: aer offuscatus est nubibus, sed ventus transiens fugabit eas.	21 De most sohasem látott fény ragyog föl hirtelen az ég felhőiben, és szél kerekedik, amely elhajtja azokat;
22 Ab aquilone splendor auri venit; et circa Deum terribilis maiestas.	22 aranyos fény jő észak felől, félelmetes dicsfény van Isten körül.
23 Omnipotentem attingere non possumus: magnus fortitudine; et iudicium et multam iustitiam deprimere non potest.	23 A Mindenható, akit nem tudunk méltóképpen felfogni! Nagy ő erőben és igazságban, igazságos nagyon, akit nem lehet leírni!
24 Ideo timebunt eum homines, non contemplabitur omnes, qui sibi videntur corde sapientes ”.	24 Ezért félnek tőle az emberek! Nem mernek rátekinteni mind, akik bölcseknek tartják magukat!«