Giobbe 36

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Addens quoque Eliu haec locutus est:	1 És folytatta Eliú, és ezeket mondta:
2 “ Sustine me paululum, et indicabo tibi: adhuc enim habeo quod pro Deo loquar.	2 »Tűrj engem még egy keveset, és megjelentem neked, mert van még mit mondanom Istenért;
3 Repetam scientiam meam a longe et Factori meo tribuam iustitiam.	3 messziről veszem tudásomat, hogy megvédjem Teremtőm igazát.
4 Vere enim absque mendacio sermones mei, et perfectus scientia adest tecum.	4 Szavaim valóban hamisság nélkül vannak, és tökéletes tudás áll helyt majd előtted.
5 Deus potens est; non abicit, potens virtute cordis.	5 Nem veti el Isten a hatalmasokat, hiszen ő is hatalmas!
6 Non vivere faciet impium, sed iudicium pauperibus tribuit.	6 De nem segíti a bűnösöket, és igazságot szolgáltat az elnyomottaknak;
7 Non auferet a iusto oculos suos et reges in solio collocat in perpetuum, et illi eriguntur.	7 nem veszi le szemét az igazról. Trónra ültet királyokat örök időkre, de azok felfuvalkodnak.
8 Et si fuerint vincti compedibus et vinciantur funibus paupertatis,	8 Amikor azonban bilincsbe vannak verve, s a nyomor kötelei tartják őket fogva,
9 indicabit eis opera eorum et scelera eorum, quia violenti fuerunt.	9 megjelenti nekik tetteiket és bűneiket: hogy erőszakot cselekedtek,
10 Revelabit quoque aurem eorum, ut corripiat, et loquetur, ut revertantur ab iniquitate.	10 és megnyitja fülüket feddésének, és meghagyja, hogy térjenek meg a gonoszságtól.
11 Si audierint et observaverint, complebunt dies suos in bono et annos suos in deliciis.	11 Ha meghallgatják és alávetik magukat, jólétben töltik napjaikat és dicsőségben éveiket.
12 Si autem non audierint, transibunt per canalem mortis et consumentur in stultitia.	12 Ha azonban nem hallgatják, belerohannak a kardba, és meghalnak dőreségükben.
13 Impii corde sibi reponent iram Dei neque clamabunt, cum vincti fuerint.	13 A képmutatók és álnokok azonban kihívják Isten haragját, és nem kiáltanak Istenhez, amikor kötözve vannak,
14 Morietur in iuventute anima eorum, et vita eorum in adulescentia.	14 fiatal korban pusztul el a lelkük, és életük már az ifjúkorban.
15 Eripiet de angustia sua pauperem et revelabit in tribulatione aurem eius.	15 Megmenti a szenvedőt szenvedése által, és megnyitja fülét a szorongatással.
16 Igitur salvabit te de ore angusto, amplitudo et non angustiae erunt sub te; requies autem mensae tuae erit plena pinguedine.	16 Téged is kiragad a szorongatás torkából; tágasság lép helyébe, szűkösség nélkül, s amit asztalodra raknak, tele lesz kövérséggel.
17 Causa tua quasi impii iudicata est, causam iudiciumque tenebunt.	17 Ha kimondod akkor a gonoszra az ítéletet, ragaszkodj joghoz és igazsághoz!
18 Cave, ne te seducat abundantia, nec multitudo donorum inclinet te.	18 Vigyázz, hogy az el ne csábítson bő ajándékkal, és tetemes vesztegetés meg ne hajlítson!
19 Nonne proferetur clamor tuus nisi in angustia? Et omnes conatus roboris?	19 Ne kívánd birtokolni az aranyat, és ne áhítsd a gazdagság támasztékát,
20 Ne inhies nocti, ut ascendat turba pro eis.	20 hogy az emberek el ne jöjjenek érte éjjel!
21 Cave, ne declines ad iniquitatem; propter hoc enim expertus es miseriam.	21 Vigyázz magadra, hogy ne hajolj igaztalanságra, mert inkább ezt pártoltad, mint a nyomorúságot!
22 Ecce, Deus excelsus in fortitudine sua. Quis ei similis doctor?	22 Íme, magasztos Isten az ő erejében, és nincsen hozzá hasonló tanítómester!
23 Quis poterit scrutari vias eius, aut quis potest ei dicere: “Operatus es iniquitatem”?	23 Ki tudná felülvizsgálni útjait? Ki mondhatja neki: ‘Igaztalanul cselekedtél?’
24 Memento, ut magnifices opus eius, de quo cecinerunt viri.	24 Legyen gondod, hogy magasztald művét, amelyet megénekeltek az emberek!
25 Omnes homines vident eum, unusquisque intuetur procul.	25 Mindenki látja azt, és mindegyik távolról szemléli.
26 Ecce, Deus magnus vincens scientiam nostram; numerus annorum eius inaestimabilis.	26 Íme, nagy az Isten, és nem tudjuk felfogni, évei számát nem lehet kifürkészni.
27 Qui aufert stillas pluviae et effundit imbres ad instar fluminis,	27 Elvonja a vízcseppeket és szakadó záport zúdít,
28 quos nubes effundunt, stillantes super homines multos.	28 amely ömlik a felhőkből, a mindent beborító fellegekből.
29 Profecto quis intellegit dilatationem nubium, strepitum tabernaculi eius?	29 Ha kiteríti a felhőket, úgy, mint a sátrát,
30 Ecce extendit circum se lumen suum et fundamenta maris texit.	30 ha villogtatja felülről fényét, s a tenger sarkait is befödi,
31 Per haec enim iudicat populos et dat escas copiose.	31 ezek által ítéli meg a népeket, s ad eledelt sok halandónak.
32 In manibus abscondit lucem et praecipit ei, ut percutiat.	32 Fényt rejt el kezében, és parancsot ad neki, hogy újra előjöjjön;
33 Fragor eius de eo annuntiat, zelans ira contra iniquitatem.	33 mesélhet arról az ő pásztora, s a nyáj is fergetege dühéről.