Giobbe 27

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Addidit quoque Iob assu mens parabolam suam et dixit:	1 És Jób folytatta szavait és így szólt:
2 “ Vivit Deus, qui abstulit ius meum, et Omnipotens, qui ad amaritudinemadduxit animam meam,	2 »Az élő Istenre mondom, aki megrövidített igazamban, s a Mindenhatóra, aki keserűséggel illette lelkemet,
3 quia, donec superest halitus in me, et spiritus Dei in naribus meis,	3 hogy amíg lélegzet van bennem, s az Isten lehelete van orromban,
4 non loquentur labia mea iniquitatem, nec lingua mea meditabitur mendacium!	4 ajkam nem beszél gonoszat, és nyelvem nem kohol hamisságot.
5 Absit a me, ut iustos vos esse iudicem; donec exspirem, non recedam ab innocentia mea.	5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Mindhalálig nem tágítok abból, hogy ártatlan vagyok.
6 Iustificationem meam, quam coepi tenere, non deseram, neque enim reprehendit me cor meum in omni vita mea.	6 Ragaszkodom igazamhoz, nem tágítok tőle; nem is vádolt engem a szívem teljes életemben!
7 Sit ut impius inimicus meus, et adversarius meus quasi iniquus.	7 Úgy járjon az ellenségem, mint a gonosz, s aki ellenem támad, mint az igaztalan.
8 Quae est enim spes impii, cum secet, cum rapiat Deus animam eius?	8 Mert mi az istentelen reménye, mikor harácsol, s az Isten nem menti meg lelkét?
9 Numquid Deus audiet clamorem eius, cum venerit super eum angustia?	9 Meghallja-e Isten az ő kiáltását, ha eljön rá a szorongatás?
10 Aut poterit in Omnipotente delectari et invocare Deum omni tempore?	10 Örömét lelheti-e a Mindenhatóban, kiálthat-e Istenhez bármikor?
11 Docebo vos manum Dei, quae Omnipotens habeat, nec abscondam.	11 Megmutatom nektek Isten kezét, nem tartom titokban a Mindenható szándékát!
12 Ecce vos omnes observastis, et quid sine causa vana loquimini?	12 Íme, ti mindnyájan tudjátok, miért beszéltek tehát ok nélkül hiábavalókat?
13 Haec est pars hominis impii apud Deum, et hereditas violentorum, quam ab Omnipotente suscipient.	13 Ez a gonosz ember része Istentől, és a zsarnokok örökrésze, amelyet a Mindenhatótól vesznek:
14 Si multiplicati fuerint filii eius, in gladio erunt, et nepotes eius non saturabuntur pane.	14 fiai, ha sokasodnak, kard élére hányják őket, és sarjadéka nem lakhat jól kenyérrel.
15 Qui reliqui fuerint ex eo, sepelientur in interitu, et viduae illius non plorabunt.	15 Maradékait a döghalál viszi sírba, és özvegyeik nem siratják őket.
16 Si comportaverit quasi terram argentum et sicut lutum praeparaverit vestimenta,	16 Hordjon bár össze annyi ezüstöt, mint a homok, szerezzen bár annyi ruhát, mint az agyag,
17 praeparabit quidem, sed iustus vestietur illis, et argentum innocens dividet.	17 megszerzi ugyan, de az igaz ölti magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
18 Aedificavit sicut aranea domum suam, et sicut custos fecit umbraculum.	18 Házát csak pók módjára építi, csak olyan az, mint a csősz kunyhója.
19 Dives, cum dormierit, nihil secum auferet; aperiet oculos suos et nihil inveniet.	19 A gazdag, ha aludni tér, nem visz magával semmit sem, ha kinyitja szemét, semmit sem talál;
20 Apprehendet eum quasi aqua inopia, nocte opprimet eum tempestas.	20 mint az ár, úgy tör rá a szegénység, elragadja éjjel a förgeteg.
21 Tollet eum ventus urens et auferet, et velut turbo rapiet eum de loco suo.	21 Felkapja őt a perzselő szél és elviszi, s mint a forgószél, elfújja helyéről.
22 Et mittet super eum et non parcet; de manu eius fugiens fugiet.	22 És rá lő kímélet nélkül, úgy, hogy futva menekül keze elől.
23 Complodet super eum manus suas et sibilabit eum de loco suo.	23 Összecsapja fölötte kezét, és pisszeg fölötte, amint helyére néz.