Siracide 43

BIBBIA RICCIOTTI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 - Bellezza dell'empireo è il [limpido] firmamento, e l'aspetto del cielo è visione di gloria.	1 Dísze az égbolt a magasban; az ég szépségének látványa milyen dicső!
2 Il sole col suo apparire annunzia alla levata [il giorno]; ammirabile strumento, opera dell'Altissimo!	2 A felkelő nap, amikor megjelenik, hirdeti, hogy csodálatos a Magasságbeli alkotása!
3 Nel mezzogiorno brucia la terra, e dinanzi al suo ardore chi può reggere? [C'è] chi attizza la fornace per i lavori a fuoco:	3 Perzseli délben a földet, ki tudja hőségét elviselni? Izzó tüzelővel megtelt kemencénél
4 tre volte tanto il sole infoca i monti! Soffia vampe di fuoco, e col fulgor de' suoi raggi accieca gli occhi.	4 háromszorta inkább perzseli a nap a hegyeket, tüzes sugarakat lövell, és fényben úszva megvakítja a szemet.
5 Grande è il Signore che l'ha creato, e al comando di lui esso accelera il corso.	5 Nagy az Úr, aki azt alkotta, az ő parancsára siet pályáján.
6 E anche la luna [appare] ognora a suo tempo, indice delle stagioni e segnale perpetuo.	6 A hold is mindenkor a maga idejében mutatja az időt, és jel örök időkre.
7 Dalla luna [si ha] l'indicazione de' giorni festivi: è un luminare che decresce [arrivato] alla pienezza.	7 A hold jelzi az ünnepnapot, világító az, amely telte után megfogyatkozik,
8 Il mese è [chiamato] dal suo nome: essa cresce meravigliosamente nel suo mutarsi.	8 – az ő neve szerint van a hónap – majd csodás módon növekszik töltéig.
9 Essa è la fiaccola del l'accampamento nelle [regioni] superne; fulgida brilla nel firmamento del cielo.	9 Magasságbeli harci fegyver az, amely dicsőn ragyog az égbolton.
10 La bellezza del cielo è lo splendor delle stelle: lassù dall'alto il Signore illumina il mondo.	10 Az ég dísze a csillagok pompája, beragyogja velük az Úr a világot a magasból.
11 Al cenni del Santo stanno esse pronte al comando, e non si spossano nelle loro vigilie.	11 A Szent szavára rendben állnak, és nem lankadnak őrhelyükön.
12 Mira l'arco [baleno] e benedici Colui che l'ha fatto: è molto bello nel suo splendore.	12 Nézd a szivárványt és áldd az alkotóját, mert igen gyönyörű az a pompájában,
13 Esso cinge il cielo col suo cerchio fulgente; le mani dell'Altissimo l'hanno disteso.	13 átfogja az eget nagyszerű ívével, a Magasságbeli keze feszítette ki.
14 Col suo comando [Iddio] fa precipitar la neve, e scaglia veloci le folgori del suo giudizio.	14 Parancsa által sietteti a havat, és szaporán küldi el ítélete villámait,
15 Perciò si aprono i serbatoi, e volan fuori le nuvole come uccelli.	15 ezért nyílnak meg a tárházak, és repülnek ki a felhők, mint a madarak.
16 Con la sua maestà condensa le nuvole, e son spezzate le pietre della grandine.	16 Fölségében helyezte el a felhőket, és tördeli össze a jégeső szemeit.
17 Al suo apparire si scuoton le montagne, e al voler di lui soffia lo scirocco.	17 Megrendülnek a hegyek tekintetétől, és akarata szerint fúj a déli szél,
18 Il fragor del suo tuono percuote la terra, [e si scatena] l'uragano aquilonare e il turbinio del vento.	18 mennydörgésének szava felriasztja a földet, s az északi vihar, a szelek összecsapása.
19 Come uccelli che volan giù a posarsi, egli sparge la neve, e come locuste che si buttano a terra essa discende.	19 Elhinti a havat, mint a pihenni szálló madarakat, s az leereszkedik, mint a szálló sáska.
20 L'occhio ammira la bellezza del suo candore, e del suo fioccar si turba il cuore.	20 Csodálja a szem fehér színének szépségét, és elámul a szív a hullásától.
21 La brina egli spande come sale sulla terra, e ghiacciata che sia, divien come punte di triboli.	21 Mint a sót, úgy hinti a zúzmarát a földre, s amikor megfagyott, olyan az, mint a bojtorján tüskéi.
22 Soffia il freddo vento aquilonare, e si gela l'acqua in ghiaccio: sopra ogni massa d'acque esso si stende, e come d'una corazza si riveste l'acqua.	22 Fúj a hideg északi szél, mire kristállyá fagy a víz színe, bevon minden állóvizet, és mintegy páncéllal borítja a tavat.
23 E inaridisce [Iddio] i monti e abbrucia il deserto, e dissecca la verzura come fuoco.	23 Elemészti a hegyeket és megperzseli a pusztát, és mint a tűz, elégeti a zöldet.
24 Rimedio a tutto [ciò] è il pronto apparir d'una nuvola, e la rugiada sopravveniente ricrea dall'ardore:	24 Gyógyulás minderre a felhők csepegése, a hulló harmat, amely felüdíti azt, ami elszikkadt.
25 a una parola di lui tace il vento. Conforme al suo proposito domò l'oceano profondo, e ci piantò il Signore le isole.	25 Szavára eláll a szél, akaratával csendesítette le a világtengert, és helyezte el benne az Úr a szigeteket.
26 Quei che navigano il mare, ne raccontano i pericoli: e all'udirli co' nostri orecchi restiamo stupiti:	26 Akik bejárták a tengert, beszélnek veszedelmeiről, ha hallunk róluk, szinte elámulunk.
27 ivi son creature strane e meravigliose, varietà di bestie d'ogni sorta e la razza de' mostri.	27 Nagyszerű csodadolgok vannak benne: állatok és mindenféle szörnyetegek különböző fajai, iszonyatos teremtmények!
28 Per lui fu assicurato [a ogni essere] la mèta del suo viaggio, e per la sua parola fu costituita ogni cosa.	28 Általa ér az út sikeres véghez, és szava rendez el mindent.
29 Potremmo dir molto [ancora] e le parole non ci basterebbero; la conclusione de' discorsi [è questa]: « Egli è in tutto ».	29 Még sokat mondhatnánk, de szavunk elégtelen. A beszéd vége pedig: ő van mindenben!
30 Per gloriarlo, che valgon mai i nostri sforzi? Poiché egli è l'Onnipotente, al di sopra di tutte le sue opere.	30 Ha dicsőítjük, meddig jutunk el? Hisz ő hatalmasabb minden művénél!
31 Terribile è il Signore e sovranamente grande, e portentosa la sua potenza.	31 Félelmetes az Úr és szerfölött hatalmas, csodálatos az ő ereje!
32 Celebrando il Signore, [esaltatelo] quanto mai potete; perchè egli sopravanzerà ancora, e meravigliosa è la sua magnificenza.	32 Dicsérjétek az Urat, amennyire tőletek telik, mert ő még többre méltó, és csodálatos az ő fensége!
33 Benedicendo il Signore, esaltatelo quanto potete: perchè è maggiore d'ogni lode.	33 Áldjátok az Urat, magasztaljátok őt, amennyire tudjátok, mert nagyobb minden dicséretnél!
34 Esaltatelo, moltiplicate le [vostre] forze; non vi stancate, che non [lo] raggiungerete mai.	34 Akik magasztaljátok őt, kapjatok új erőre, ne lankadjatok, mert el nem éritek!
35 Chi lo ha veduto e può darne contezza? e chi lo celebrerà mai a seconda di ciò ch'egli è ab eterno?	35 Ki látta őt, hogy le tudná írni, és ki tudta magasztalni, úgy, amint kezdettől fogva van? Van sok elrejtett dolog, ezeknél is különb, mert keveset láttunk műveiből. Mindezt azonban az Úr alkotta, és bölcsességet adott a jámboroknak.
36 Molte cose nascoste c'è maggiori di queste: poiché poco è quel che noi vediamo delle opere sue,
37 E tutto ha fatto il Signore, e a chi piamente opera dà la sapienza.