Giobbe 19

BIBBIA CEI 2008	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Giobbe prese a dire:	1 És felelt Jób, és ezt mondta:
2 «Fino a quando mi tormenterete e mi opprimerete con le vostre parole?	2 »Meddig akarjátok keseríteni lelkemet, és meddig őröltök engem beszéddel?
3 Sono dieci volte che mi insultate e mi maltrattate in modo sfacciato.	3 Immár tízszer gyaláztok, és nem restelltek nyomorgatni engem.
4 È poi vero che io abbia sbagliato e che persista nel mio errore?	4 Hisz ha tévedtem volna is, akkor is csak engem érintene tévedésem.
5 Davvero voi pensate di prevalere su di me, rinfacciandomi la mia vergogna?	5 Ti azonban hivalkodtok velem szemben, és szememre vetitek gyalázatomat.
6 Sappiate dunque che Dio mi ha schiacciato e mi ha avvolto nella sua rete.	6 Nos tudjátok meg tehát, hogy Isten meg nem érdemelt ítélettel sújtott engem, és vett engem körül ostoraival.
7 Ecco, grido: “Violenza!”, ma non ho risposta, chiedo aiuto, ma non c’è giustizia!	7 Ha kiáltom, hogy: ‘erőszak’! senki sem hallgat meg engem. Ha jajgatok, nincs aki igazságot tegyen.
8 Mi ha sbarrato la strada perché io non passi e sui miei sentieri ha disteso le tenebre.	8 Elkerítette utamat, és nem mehetek tovább, sötétséget borított ösvényemre.
9 Mi ha spogliato della mia gloria e mi ha tolto dal capo la corona.	9 Jóhíremből kivetkőztetett engem, és fejemről levette a koronát.
10 Mi ha distrutto da ogni parte e io sparisco, ha strappato, come un albero, la mia speranza.	10 Megrontott engem körös-körül, és oda vagyok, elvette reményemet, mint a kitépett fáét.
11 Ha acceso contro di me la sua ira e mi considera come suo nemico.	11 Haragja fellángolt ellenem, és ellenségei közé sorolt engem.
12 Insieme sono accorse le sue schiere e si sono tracciate la strada contro di me; si sono accampate intorno alla mia tenda.	12 Együtt vonultak fel portyázó hadai, rajtam keresztül vették útjukat, és megszállták sátramat körös-körül.
13 I miei fratelli si sono allontanati da me, persino i miei familiari mi sono diventati estranei.	13 Messzire űzte tőlem testvéreimet: akik ismernek engem, elidegenedtek tőlem;
14 Sono scomparsi vicini e conoscenti, mi hanno dimenticato	14 rokonaim elhagytak, és ismerőseim elfelejtettek;
15 gli ospiti di casa; da estraneo mi trattano le mie ancelle, sono un forestiero ai loro occhi.	15 házam zsellérei és szolgálóim idegennek néznek, jöttment vagyok szemükben;
16 Chiamo il mio servo ed egli non risponde, devo supplicarlo con la mia bocca.	16 szólítom szolgámat és nem felel, és könyörgésre kell fognom szavamat;
17 Il mio fiato è ripugnante per mia moglie e faccio ribrezzo ai figli del mio grembo.	17 nőm undorodik a leheletemtől, bűzös vagyok tulajdon gyermekeim előtt;
18 Anche i ragazzi mi disprezzano: se tento di alzarmi, mi coprono di insulti.	18 még a kisgyermekek is megvetnek; ha eltávozom tőlük, leszólnak engem;
19 Mi hanno in orrore tutti i miei confidenti: quelli che amavo si rivoltano contro di me.	19 régi bizalmasaim undorodnak tőlem, s akit legjobban szerettem, ellenem fordult.
20 Alla pelle si attaccano le mie ossa e non mi resta che la pelle dei miei denti.	20 Húsom fölemésztődött, a bőr csontjaimra tapadt, és ínyem elsorvadt fogaim körül.
21 Pietà, pietà di me, almeno voi, amici miei, perché la mano di Dio mi ha percosso!	21 Szánjatok meg! Szánjatok meg legalább ti, barátaim! Mert az Úr keze érintett engem.
22 Perché vi accanite contro di me, come Dio, e non siete mai sazi della mia carne?	22 Miért üldöztök engem úgy, mint Isten, és mért nem tudtok betelni húsommal?
23 Oh, se le mie parole si scrivessero, se si fissassero in un libro,	23 Bárcsak felírnák szavaimat, vajha könyvbe jegyeznék azokat,
24 fossero impresse con stilo di ferro e con piombo, per sempre s’incidessero sulla roccia!	24 vas íróvesszővel ólomtáblára, vagy vésővel sziklába metszenék őket!
25 Io so che il mio redentore è vivo e che, ultimo, si ergerà sulla polvere!	25 Mert tudom, hogy megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről;
26 Dopo che questa mia pelle sarà strappata via, senza la mia carne, vedrò Dio.	26 és ismét körülvesz a bőröm, és saját testemben látom meg Istenemet;
27 Io lo vedrò, io stesso, i miei occhi lo contempleranno e non un altro. Languisco dentro di me.	27 én magam látom meg őt, és önnön szemem nézi őt, és nem más! E reményem van eltéve keblemben!
28 Voi che dite: “Come lo perseguitiamo noi, se la radice del suo danno è in lui?”,	28 Nos, miért mondjátok tehát: ‘Vegyük őt üldözőbe, hadd találjuk meg benne a dolog gyökerét!?’
29 temete per voi la spada, perché è la spada che punisce l’iniquità, e saprete che c’è un giudice».	29 Fussatok a kard éle elől, mert a kard a jogtalanság megtorlója, és tudjátok meg, hogy van ítélet!«