Salmi 104

BIBBIA CEI 1974	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Benedici il Signore, anima mia, Signore, mio Dio, quanto sei grande! Rivestito di maestà e di splendore,	1 Áldjad, én lelkem, az Urat! Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy! Fenségbe és ékességbe öltöztél,
2 avvolto di luce come di un manto. Tu stendi il cielo come una tenda,	2 a fényességet, mint köntöst vetted magadra. Kifeszíted az égboltozatot, mint a sátorponyvát,
3 costruisci sulle acque la tua dimora, fai delle nubi il tuo carro, cammini sulle ali del vento;	3 és az égi vizek fölé építed hajlékodat. Szekereddé teszed a fellegeket, a szelek szárnyain jársz.
4 fai dei venti i tuoi messaggeri, delle fiamme guizzanti i tuoi ministri.	4 Követeiddé teszed a szeleket, szolgáiddá a perzselő tüzet.
5 Hai fondato la terra sulle sue basi, mai potrà vacillare.	5 Biztos alapra állítottad a földet, hogy meg ne inogjon sohasem.
6 L'oceano l'avvolgeva come un manto, le acque coprivano le montagne.	6 Az örvénylő mélység mint ruha takarta, vizek borították a hegyeket.
7 Alla tua minaccia sono fuggite, al fragore del tuo tuono hanno tremato.	7 De a te fenyegetésedre megfutamodtak, szerteriadtak mennydörgésed szavától.
8 Emergono i monti, scendono le valli al luogo che hai loro assegnato.	8 A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek arra a helyre, ahol alapjukat megvetetted.
9 Hai posto un limite alle acque: non lo passeranno, non torneranno a coprire la terra.	9 Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek át, hogy el ne borítsák ismét a földet.
10 Fai scaturire le sorgenti nelle valli e scorrono tra i monti;	10 A forrásokat a völgyekbe ereszted, hogy folyjanak a hegyek között.
11 ne bevono tutte le bestie selvatiche e gli ònagri estinguono la loro sete.	11 Belőlük iszik a mező minden vadja, s oltják szomjukat a vadszamarak.
12 Al di sopra dimorano gli uccelli del cielo, cantano tra le fronde.	12 Fölöttük tanyáznak az égi madarak, és az ágak közül hallatják hangjukat.
13 Dalle tue alte dimore irrighi i monti, con il frutto delle tue opere sazi la terra.	13 Hajlékaidból megöntözöd a hegyeket, és műveid gyümölcséből táplálod a földet.
14 Fai crescere il fieno per gli armenti e l'erba al servizio dell'uomo, perché tragga alimento dalla terra:	14 Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből,
15 il vino che allieta il cuore dell'uomo; l'olio che fa brillare il suo volto e il pane che sostiene il suo vigore.	15 és bort, hogy vidámítsa az ember szívét; Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét.
16 Si saziano gli alberi del Signore, i cedri del Libano da lui piantati.	16 Jóllaknak az Úr fái, s a Libanon cédrusai, amelyeket ő ültetett.
17 Là gli uccelli fanno il loro nido e la cicogna sui cipressi ha la sua casa.	17 Fészket raknak rajtuk a verebek, és fölöttük tanyázik a gólya.
18 Per i camosci sono le alte montagne, le rocce sono rifugio per gli iràci.	18 A magas hegyek a szarvasok, a szirtek a borzok menedéke.
19 Per segnare le stagioni hai fatto la luna e il sole che conosce il suo tramonto.	19 Megalkottad a holdat az idő mérésére, a napot, amely tudja, mikor kell lenyugodnia.
20 Stendi le tenebre e viene la notte e vagano tutte le bestie della foresta;	20 Sötétséget rendelsz és leszáll az éjszaka: ebben mozognak az erdő vadjai,
21 ruggiscono i leoncelli in cerca di preda e chiedono a Dio il loro cibo.	21 prédáért ordítanak az oroszlánkölykök, s eledelt kérnek maguknak Istentől.
22 Sorge il sole, si ritirano e si accovacciano nelle tane.	22 Ha felkél a nap, összegyűlnek, nyugalomra térnek tanyájukon.
23 Allora l'uomo esce al suo lavoro, per la sua fatica fino a sera.	23 Az ember kimegy dolgozni, és munkáját végzi egészen estig.
24 Quanto sono grandi, Signore, le tue opere! Tutto hai fatto con saggezza, la terra è piena delle tue creature.	24 Uram, milyen nagyok a te műveid! Bölcsességgel teremtetted valamennyit, és alkotásaid betöltötték a földet.
25 Ecco il mare spazioso e vasto: lì guizzano senza numero animali piccoli e grandi.	25 Itt a tenger: nagy és tágas, nyüzsög benne a számtalan hüllő, apró és nagy állat egyaránt.
26 Lo solcano le navi, il Leviatàn che hai plasmato perché in esso si diverta.	26 Itt hajók szelik át, amott a Leviatán, amelyet arra alkottál, hogy játékát űzze benne.
27 Tutti da te aspettano che tu dia loro il cibo in tempo opportuno.	27 Mindezek tőled várják, hogy idejében megadd nekik eledelüket.
28 Tu lo provvedi, essi lo raccolgono, tu apri la mano, si saziano di beni.	28 Ha adsz nekik, felszedik, ha megnyitod kezedet, jóllaknak javaiddal.
29 Se nascondi il tuo volto, vengono meno, togli loro il respiro, muoiono e ritornano nella loro polvere.	29 De ha elfordítod arcodat, megrémülnek, ha lélegzetüket megvonod, elenyésznek, és porrá lesznek ismét.
30 Mandi il tuo spirito, sono creati, e rinnovi la faccia della terra.	30 Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek, és megújítod a föld színét.
31 La gloria del Signore sia per sempre; gioisca il Signore delle sue opere.	31 Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr,
32 Egli guarda la terra e la fa sussultare, tocca i monti ed essi fumano.	32 akinek a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek.
33 Voglio cantare al Signore finché ho vita, cantare al mio Dio finché esisto.	33 Énekelek az Úrnak, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek.
34 A lui sia gradito il mio canto; la mia gioia è nel Signore.	34 Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem.
35 Scompaiano i peccatori dalla terra e più non esistano gli empi. Benedici il Signore, anima mia.	35 Vesszenek el a bűnösök a földről, és ne legyenek többé az istentelenek! Áldjad, én lelkem, az Urat!