Psalmi 141

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Intellectus David, cum esset in spelunca, oratio.	1 Dávid zsoltára. Uram, hozzád kiáltok, siess hozzám, figyelj szavamra, amikor hozzád kiáltok!
2 Voce mea ad Dominum clamavi, voce mea ad Dominum deprecatus sum.	2 Szálljon illatáldozatként színed elé imádságom, és kezem fölemelése legyen olyan, mint az esti áldozat.
3 Effundo in conspectu ejus orationem meam, et tribulationem meam ante ipsum pronuntio :	3 Tégy Uram lakatot a számra, ajkam ajtajára reteszt.
4 in deficiendo ex me spiritum meum, et tu cognovisti semitas meas. In via hac qua ambulabam absconderunt laqueum mihi.	4 Ne engedd, hogy szívem gonosz szavakra hajoljon, bűnös mesterkedésekre, a gonoszat cselekvőkkel együtt; Részem se legyen abban, amit ők szeretnek.
5 Considerabam ad dexteram, et videbam, et non erat qui cognosceret me : periit fuga a me, et non est qui requirat animam meam.	5 Ám feddjen meg irgalomból az igaz és korholjon engem; De a bűnös olaja ne kenje meg a fejem, mert gonoszságuk ellen imádkozom.
6 Clamavi ad te, Domine ; dixi : Tu es spes mea, portio mea in terra viventium.	6 Ha majd bíráik kemény kézbe kerülnek, meghallják szavaimat, mert azok hathatósak.
7 Intende ad deprecationem meam, quia humiliatus sum nimis. Libera me a persequentibus me, quia confortati sunt super me.	7 Mint a földből kiszántott és széthasított rögök, úgy hullanak csontjaik az alvilág torkába.
8 Educ de custodia animam meam ad confitendum nomini tuo ; me exspectant justi donec retribuas mihi.	8 Uram, Uram, a szemem rád tekint, tebenned remélek, ne vedd el életem!
	9 Őrizz meg engem a tőrtől, amit nekem vetettek, a gonosztevők kelepcéitől!
	10 A bűnösök a saját hálójukba esnek, de én átmegyek rajta!