Giobbe 29

BIBBIA TINTORI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 poi Giobbe, ripigliando il suo discorso, disse:	1 Jób ismét folytatta mondását és így szólt:
2 « Chi mi darà di tornare come nei mesi di prima, come nei mesi in cui Dio mi proteggeva?	2 »Bár úgy lennék, mint a hajdani hónapokban, azokban a napokban, amikor Isten még óvott engem,
3 Quando la sua lampada splendeva sopra il mio capo, e alla sua luce io camminavo nelle tenebre?	3 amikor lámpása a fejem fölött ragyogott, és sötétben is az ő világosságánál jártam;
4 come fui nei giorni della mia giovinezza, allorché Dio come amico stava nella mia tenda?	4 úgy, mint java-korom napjain voltam, amikor sátramban titkon Isten lakozott,
5 Quando era con me l'Onnipotente e intorno a me i miei figli?	5 amikor még velem volt a Mindenható, és gyermekeim körülöttem voltak;
6 Quando io lavavo i miei piedi nel burro e la roccia mi fluiva rivi d'olio?	6 amikor tejben fürösztöttem lábamat, s a szikla kedvemért olajtól patakzott.
7 Quando io me ne andavo alla porta della città e mi preparavano un seggio sulla piazza?	7 Amikor a város kapujához kimentem, a piacon nekem ülést készítettek,
8 I giovani, alvedermi, si ritiravano, i vecchi s'alzavano e rimanevano in piedi.	8 az ifjak, amikor megláttak, félrevonultak, az öregek pedig felkeltek s állva maradtak,
9 I principi cessavano di parlare e mettevano il dito alla bocca.	9 az előkelők abbahagyták a beszédet, és ujjukat szájukra tették,
10 I grandi rattenevano la loro voce e la loro lingua s'attaccava al palato.	10 a főemberek visszafojtották hangjukat, és nyelvük ínyükhöz tapadt.
11 Chi sentiva parlar di me mi chiamava beato, chi mi vedeva mi rendeva testimonianza.	11 A fül, amely hallott, boldognak hirdetett, a szem, amely látott, bizonyságot tett felőlem,
12 Perchè io avevo liberato il povero che gridava (soccorso), l'orfano privo di aiuto.	12 azért, mert megmentettem a szegényt, ha kiáltozott, s az árvát, akinek nem volt gyámola,
13 La benedizione di chi stava per perire veniva sopra di me e io consolavo il cuore della vedova.	13 a veszni induló áldása szállott rám, s az özvegy szívét megvigasztaltam,
14 Mi rivestii di giustizia, l'equità fu come il mio manto e il mio diadema.	14 az igazság ruháját vettem magamra, mint a palást és fejdísz, úgy burkolt igaz ítéletem.
15 Ero l'occhio del cieco, il piede dello zoppo;	15 Szeme voltam a vaknak, lába a sántának.
16 ero il padre dei poveri e studiavo a fondo la causa da me non conosciuta.	16 Atyja voltam a szegényeknek, az ismeretlen ügyét is gondosan kivizsgáltam.
17 Rompevo le ganasce all'iniquo, e strappavo dai suoi denti la preda,	17 Összetörtem a gonosz állkapcsát, kiragadtam fogai közül a prédát.
18 e dicevo: Morrò nel mio piccolo nido e come la palma moltiplicherò i miei giorni;	18 Azt hittem, saját fészkemben halok meg, és megsokasítom napjaimat, mint a pálma;
19 la mia radice si stende lungo le acque e la rugiada si poserà sui miei rami;	19 gyökereimet vízek mellé mélyesztem, és harmat hull éjjel ágaimra,
20 si rinnovellerà sempre la mia gloria, il mio arco si rinforzerà nella mia mano.	20 hírnevem folyton megújul, s az íj újjáéled kezemben.
21 Quelli che mi ascoltavano aspettavano il mio parere e in silenzio stavano a sentire il mio consiglio.	21 Akik hallottak engem, várták döntésemet, csöndben figyeltek tanácsomra;
22 Dopo le mie parole nessuno fiatava. I miei discorsi stillavano sopra di loro (come rugiada).	22 szavaimhoz semmit sem mertek hozzátenni, rájuk szálltak beszédem csöppjei,
23 Essi m'aspettavano come la pioggia, aprivan la loro bocca come alla pioggia della tarda stagione.	23 áhítva vártak engem, mint az esőt, szájukat epedve tátották, mint a tavaszi záporra.
24 Se qualche volta loro sorridevo, non arrivavano a crederlo, e la luce del mio volto non cadeva per terra.	24 Ha rájuk mosolyogtam, el sem hitték, és arcom ragyogása nem maradt hatás nélkül.
25 Se mi piaceva andar tra loro, avevo il primo posto, e, sebbene vi stessi come un re in mezzo alle schiere, ero il consolatore degli afflitti ».	25 Ha közéjük kívántam menni, első helyre ültettek; bár úgy ültem, mint a király, akit hadsereg áll körül, mégis a szomorkodókat vigasztaltam.