Salmi 102

BIBBIA CEI 1974	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 'Preghiera di un afflitto che è stanco' 'e sfoga dinanzi a Dio la sua angoscia'.	1 A szegény imádsága, amikor bajban volt, és panaszát az Úr előtt kiöntötte.
2 Signore, ascolta la mia preghiera, a te giunga il mio grido.	2 Uram, hallgasd meg imádságomat, és kiáltásom jusson eléd.
3 Non nascondermi il tuo volto; nel giorno della mia angoscia piega verso di me l'orecchio. Quando ti invoco: presto, rispondimi.	3 Ne fordítsd el tőlem arcodat soha, amikor engem szorongatás ér; Hajtsd hozzám füledet, amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg.
4 Si dissolvono in fumo i miei giorni e come brace ardono le mie ossa.	4 Mert füstként enyésznek el napjaim, és csontjaim szárazak, mint a forgács.
5 Il mio cuore abbattuto come erba inaridisce, dimentico di mangiare il mio pane.	5 A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna, még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem.
6 Per il lungo mio gemere aderisce la mia pelle alle mie ossa.	6 Annyit jajveszékel szavam, hogy a bőr már a csontomra szárad.
7 Sono simile al pellicano del deserto, sono come un gufo tra le rovine.	7 A puszta pelikánjához hasonlítok, olyan lettem, mint a bagoly a romok között.
8 Veglio e gemo come uccello solitario sopra un tetto.	8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános veréb a háztetőn.
9 Tutto il giorno mi insultano i miei nemici, furenti imprecano contro il mio nome.	9 Ellenségeim szüntelenül gyaláznak, gyűlölőim összeesküdtek ellenem.
10 Di cenere mi nutro come di pane, alla mia bevanda mescolo il pianto,	10 Bizony kenyér gyanánt hamut eszem és könnyel vegyítem italomat
11 davanti alla tua collera e al tuo sdegno, perché mi sollevi e mi scagli lontano.	11 haragod és bosszúságod miatt, mert felemeltél s a földre sújtottál engem.
12 I miei giorni sono come ombra che declina, e io come erba inaridisco.	12 Napjaim hanyatlanak mint az árnyék, magam pedig mint a széna száradok.
13 Ma tu, Signore, rimani in eterno, il tuo ricordo per ogni generazione.	13 De te, Uram, megmaradsz örökre, és emlékezeted nemzedékről nemzedékre.
14 Tu sorgerai, avrai pietà di Sion, perché è tempo di usarle misericordia: l'ora è giunta.	14 Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon, mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta, valóban itt az ideje!
15 Poiché ai tuoi servi sono care le sue pietre e li muove a pietà la sua rovina.	15 Hisz szolgáid szeretik köveit, és romjait fájdalommal látják.
16 I popoli temeranno il nome del Signore e tutti i re della terra la tua gloria,	16 De félik majd nevedet a nemzetek, Uram, s a föld minden királya fölségedet.
17 quando il Signore avrà ricostruito Sion e sarà apparso in tutto il suo splendore.	17 Mert felépíti az Úr Siont, és megnyilvánul dicsőségében.
18 Egli si volge alla preghiera del misero e non disprezza la sua supplica.	18 Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát, és nem veti meg könyörgésüket.
19 Questo si scriva per la generazione futura e un popolo nuovo darà lode al Signore.	19 Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek, hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt.
20 Il Signore si è affacciato dall'alto del suo santuario, dal cielo ha guardato la terra,	20 Mert letekint szent magasságából, lenéz az Úr a mennyből a földre,
21 per ascoltare il gemito del prigioniero, per liberare i condannati a morte;	21 hogy meghallja a foglyok jajgatását, és megmentse azokat, akiket halálra szántak;
22 perché sia annunziato in Sion il nome del Signore e la sua lode in Gerusalemme,	22 Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét és az ő dicséretét Jeruzsálemben,
23 quando si aduneranno insieme i popoli e i regni per servire il Signore.	23 amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok, hogy az Úrnak szolgáljanak.
24 Ha fiaccato per via la mia forza, ha abbreviato i miei giorni.	24 Megtörte erőmet az úton, rövidre szabta életemet. Így szóltam:
25 Io dico: Mio Dio, non rapirmi a metà dei miei giorni; i tuoi anni durano per ogni generazione.	25 »Istenem, ne ragadj el engem életem közepén, hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak.
26 In principio tu hai fondato la terra, i cieli sono opera delle tue mani.	26 Kezdetben megteremtetted a földet, s a te kezed művei az egek.
27 Essi periranno, ma tu rimani, tutti si logorano come veste, come un abito tu li muterai ed essi passeranno.	27 Azok elmúlnak, de te megmaradsz; Mint a ruha, mind elavulnak, váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak.
28 Ma tu resti lo stesso e i tuoi anni non hanno fine.	28 Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el.
29 I figli dei tuoi servi avranno una dimora, resterà salda davanti a te la loro discendenza.	29 Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk, és utódjuk megerősödik majd színed előtt.«