Psalmi 83

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 In finem, pro torcularibus filiis Core. Psalmus.	1 Ászáf éneke. Zsoltár.
2 Quam dilecta tabernacula tua, Domine virtutum !	2 Istenem ne maradj néma, ne hallgass és ne légy tétlen, Istenem!
3 Concupiscit, et deficit anima mea in atria Domini ; cor meum et caro mea exsultaverunt in Deum vivum.	3 Mert ellenségeid íme, háborognak, és gyűlölőid fölemelték fejüket.
4 Etenim passer invenit sibi domum, et turtur nidum sibi, ubi ponat pullos suos : altaria tua, Domine virtutum, rex meus, et Deus meus.	4 Néped ellen álnok tervet szőnek, ármánykodnak szentjeid ellen.
5 Beati qui habitant in domo tua, Domine ; in sæcula sæculorum laudabunt te.	5 Így szólnak: »Gyertek, irtsuk ki őket a nemzetek közül, hogy ne is emlegessék többé Izrael nevét!«
6 Beatus vir cujus est auxilium abs te : ascensiones in corde suo disposuit,	6 Bizony, megegyeztek közös akarattal, egymással szövetségre léptek ellened:
7 in valle lacrimarum, in loco quem posuit.	7 Edom sátrai és az izmaeliták, Moáb és az agariták,
8 Etenim benedictionem dabit legislator ; ibunt de virtute in virtutem : videbitur Deus deorum in Sion.	8 Gebál, Ammon és Amalek, Filisztea Tírusz lakóival.
9 Domine Deus virtutum, exaudi orationem meam ; auribus percipe, Deus Jacob.	9 Asszúr is szövetkezett velük, segítői lettek Lót fiainak.
10 Protector noster, aspice, Deus, et respice in faciem christi tui.	10 Tégy velük, mint Mádiánnal és Siserával, mint Jábinnal Kíson patakjánál,
11 Quia melior est dies una in atriis tuis super millia ; elegi abjectus esse in domo Dei mei magis quam habitare in tabernaculis peccatorum.	11 akik Endornál elvesztek, s hasonlókká lettek a föld sarához.
12 Quia misericordiam et veritatem diligit Deus : gratiam et gloriam dabit Dominus.	12 Tégy fejedelmeikkel, mint Órebbel és Zebbel, mint Zebahhal és Calmunnával, minden fejedelmükkel,
13 Non privabit bonis eos qui ambulant in innocentia : Domine virtutum, beatus homo qui sperat in te.	13 akik így szóltak: »Foglaljuk el örökségül Isten földjét!«
	14 Én Istenem, tedd őket olyanokká, mint a porfelhő, s amilyen a pelyva a szél előtt!
	15 Mint a tűz, amely megemészti az erdőt, és mint a láng, amely felperzseli a hegyeket,
	16 úgy kergesd meg őket fergetegeddel, és rémítsd meg őket viharoddal.
	17 Töltsd el arcukat gyalázattal, hogy keressék, Uram, nevedet!
	18 Szégyenüljenek meg és zavarodjanak össze örökre, zavarodjanak össze és pusztuljanak;
	19 Hadd tudják meg, hogy Úrnak hívnak téged: te vagy az egyetlen Fölség az egész földön.