Psalmi 74

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 In finem, ne corrumpas. Psalmus cantici Asaph.	1 Maszkíl Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, teljesen, miért gyúlt fel haragod legelőd juhai ellen?
2 Confitebimur tibi, Deus, confitebimur, et invocabimus nomen tuum ; narrabimus mirabilia tua.	2 Emlékezzél meg gyülekezetedről, amelyet kezdettől fogva birtokodba vettél! Örökségedet, a törzset megváltottad, a Sion hegyét, amelyen laktál.
3 Cum accepero tempus, ego justitias judicabo.	3 Menj fel az ősi romokra: a szentélyben mindent feldúlt az ellenség!
4 Liquefacta est terra et omnes qui habitant in ea : ego confirmavi columnas ejus.	4 Azok ordítoznak gyülekezeted helyén, akik gyűlölnek téged, jelvényeiket kitűzték győzelmük jeléül.
5 Dixi iniquis : Nolite inique agere : et delinquentibus : Nolite exaltare cornu :	5 Olyanok, mint aki magasra emelt fejszéjét lengeti a sűrű erdőben.
6 nolite extollere in altum cornu vestrum ; nolite loqui adversus Deum iniquitatem.	6 Minden ajtaját kidöntötték, baltával és bárddal rombolták.
7 Quia neque ab oriente, neque ab occidente, neque a desertis montibus :	7 Lángba borították szentélyedet, neved hajlékát földig meggyalázták.
8 quoniam Deus judex est. Hunc humiliat, et hunc exaltat :	8 Azt mondták szívükben: »Rohanjuk le őket együtt!« Fölperzselték Isten minden szentélyét az országban.
9 quia calix in manu Domini vini meri, plenus misto. Et inclinavit ex hoc in hoc ; verumtamen fæx ejus non est exinanita : bibent omnes peccatores terræ.	9 Jeleinket nem látjuk, nincs többé prófétánk, és nincs már köztünk, aki látna.
10 Ego autem annuntiabo in sæculum ; cantabo Deo Jacob :	10 Isten, meddig szidalmaz még az ellenség téged, örökké gyalázza az ellenség nevedet?
11 et omnia cornua peccatorum confringam, et exaltabuntur cornua justi.	11 Miért vonod vissza kezed és tartod öledben jobbodat?
	12 Hiszen Isten a mi királyunk ősidőktől fogva, aki szabadulást szerzett a föld közepén.
	13 Hatalmaddal a tengert kettéhasítottad, a sárkányok fejét a vizekben összetörted.
	14 A Leviatán fejeit összezúztad, eledelül adtad a tengeri szörnyeknek.
	15 Te fakasztottál forrásokat, patakokat, te szárítottad ki az állandó folyókat.
	16 Tied a nappal és tied az éjszaka, te hoztad létre a napot és a csillagokat.
	17 Te szabtad meg a föld minden határát, te teremtetted a nyarat és a telet.
	18 Emlékezz meg arról, hogy az Urat ellenség szidalmazza, s egy oktalan nép gyalázza nevedet.
	19 A benned bízó lelkeket ne engedd át a vadállatoknak, ne felejtsd el végképp a szegényeidet!
	20 Tekints szövetségedre, mert tele van az ország minden zuga a gonoszság sátraival.
	21 Ne távozzék tőled szégyennel a megalázott, hadd áldja nevedet a szegény és a szűkölködő!
	22 Kelj fel, Isten! Védd meg ügyedet! Emlékezz meg a gyalázatról, amellyel egész nap illet téged az esztelen!
	23 Ne feledd el ellenségeid lármáját; Szüntelen növekszik az ellened szegülők háborgása!