Psalmi 40

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 In finem. Psalmus ipsi David.	1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára.
2 Beatus qui intelligit super egenum et pauperem : in die mala liberabit eum Dominus.	2 Várva-vártam az Urat, s ő lehajolt hozzám.
3 Dominus conservet eum, et vivificet eum, et beatum faciat eum in terra, et non tradat eum in animam inimicorum ejus.	3 Meghallgatta könyörgésemet, kihúzott a nyomorúság verméből, a sár fertőjéből; Lábamat kősziklára helyezte, lépésemet biztossá tette.
4 Dominus opem ferat illi super lectum doloris ejus ; universum stratum ejus versasti in infirmitate ejus.	4 Új éneket adott számba, Istenünket dicsérő szózatot. Sokan látják és félelem fogja el őket, s az Úrba vetik reményüket.
5 Ego dixi : Domine, miserere mei ; sana animam meam, quia peccavi tibi.	5 Boldog az az ember, aki az Úrba vetette reményét, s aki nem tart a gőgösöktől, a hazugságra vetemedőktől.
6 Inimici mei dixerunt mala mihi : Quando morietur, et peribit nomen ejus ?	6 Sokat tettél értünk, Uram, én Istenem, csodáiddal és terveiddel: nincs hozzád hasonló senki sem! Hirdetni akarom őket és beszélni róluk, de túl sok ahhoz, hogy számba vehetném.
7 Et si ingrediebatur ut videret, vana loquebatur ; cor ejus congregavit iniquitatem sibi. Egrediebatur foras et loquebatur.	7 Vágóáldozatot és ételáldozatot nem kívántál, hanem testet készítettél nekem. Égő- s bűnért való áldozatot nem követeltél,
8 In idipsum adversum me susurrabant omnes inimici mei ; adversum me cogitabant mala mihi.	8 ezért így szóltam: »Íme, eljövök! A könyvtekercsben meg van írva rólam,
9 Verbum iniquum constituerunt adversum me : Numquid qui dormit non adjiciet ut resurgat ?	9 hogy teljesítsem akaratodat. Ezt akarom, én Istenem, törvényed a szívemben van.«
10 Etenim homo pacis meæ in quo speravi, qui edebat panes meos, magnificavit super me supplantationem.	10 Nagy gyülekezet előtt hirdetem igazságodat; Íme nem tartom vissza ajkamat, Uram, te tudod!
11 Tu autem, Domine, miserere mei, et resuscita me ; et retribuam eis.	11 Igazságodat nem rejtem el szívemben, hűségedet és segítségedet hirdetem. Nem titkolom irgalmadat és hűségedet a nagy gyülekezetben.
12 In hoc cognovi quoniam voluisti me, quoniam non gaudebit inimicus meus super me.	12 Te, Uram, ne vond meg irgalmadat tőlem; Kegyelmed és hűséged tartson fenn mindenkor engem,
13 Me autem propter innocentiam suscepisti ; et confirmasti me in conspectu tuo in æternum.	13 mert számtalan veszély környékez; utolértek gonoszságaim, fel sem tudok tekinteni, számosabbak, mint a hajszál fejemen, és a szívem is elhagyott engem.
14 Benedictus Dominus Deus Israël a sæculo et usque in sæculum. Fiat, fiat.	14 Teljék kedved, Uram, megmentésemben, Uram, siess segítségemre.
	15 Jöjjenek zavarba mind és szégyenüljenek meg, akik életemre törnek, hogy elvegyék. Hátráljanak meg és piruljanak, akik rosszat akarnak nekem.
	16 Dermedjenek meg zavarukban, akik azt mondják: »Úgy kell neked!«
	17 Ujjongjanak s örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek; »Magasztaltassék az Úr!« – mondják mindenkor, akik örvendeznek szabadításodon.
	18 Bár én koldus vagyok és szegény, az Úr majd gondoskodik rólam. Segítőm és szabadítóm te vagy, Istenem, ne késlekedj!