Psalmi 31

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Ipsi David intellectus. Beati quorum remissæ sunt iniquitates, et quorum tecta sunt peccata.	1 A karvezetőnek. Zsoltár Dávidtól.
2 Beatus vir cui non imputavit Dominus peccatum, nec est in spiritu ejus dolus.	2 Uram, tebenned remélek, soha meg ne szégyenüljek, igazságodban szabadíts meg engem!
3 Quoniam tacui, inveteraverunt ossa mea, dum clamarem tota die.	3 Hajtsd hozzám füledet, siess, szabadíts meg! Légy oltalmazó sziklám és megerősített házam, hogy megszabadíts engem!
4 Quoniam die ac nocte gravata est super me manus tua, conversus sum in ærumna mea, dum configitur spina.	4 Mert erősségem és menedékem vagy, a te nevedért légy vezérem és viseld gondomat!
5 Delictum meum cognitum tibi feci, et injustitiam meam non abscondi. Dixi : Confitebor adversum me injustitiam meam Domino ; et tu remisisti impietatem peccati mei.	5 Ments ki ebből a csapdából, amelyet ellenem titokban felállítottak, hiszen te vagy erősségem.
6 Pro hac orabit ad te omnis sanctus in tempore opportuno. Verumtamen in diluvio aquarum multarum, ad eum non approximabunt.	6 Kezedbe ajánlom lelkemet, ments meg engem, Uram, igazság Istene!
7 Tu es refugium meum a tribulatione quæ circumdedit me ; exsultatio mea, erue me a circumdantibus me.	7 Gyűlölöd azokat, akik üres hiúságok után futnak, én azonban az Úrba vetem bizalmamat.
8 Intellectum tibi dabo, et instruam te in via hac qua gradieris ; firmabo super te oculos meos.	8 Ujjongva örvendek irgalmasságodnak, hisz megláttad megalázottságomat, észrevetted ínségemet,
9 Nolite fieri sicut equus et mulus, quibus non est intellectus. In camo et freno maxillas eorum constringe, qui non approximant ad te.	9 és nem juttattál ellenség kezére, sőt tágas térre állítottad lábamat.
10 Multa flagella peccatoris ; sperantem autem in Domino misericordia circumdabit.	10 Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongatnak engem, szemem, lelkem, testem a búsulástól elsenyved,
11 Lætamini in Domino, et exsultate, justi ; et gloriamini, omnes recti corde.	11 mert fájdalomban enyészik el életem, és éveim siránkozásban. Az ínségtől ellankad erőm és remegnek csontjaim.
	12 Temérdek ellenségem miatt csúfsággá lettem, szomszédaim és ismerőseim nagyon félnek tőlem: akik meglátnak az utcán, elfutnak előlem.
	13 Mint a halott, feledésbe mentem a szívekben, mint összetört edény, olyanná lettem.
	14 Mert hallottam sokak szidalmazását, az iszonyatot mindenfelől; Amint egybegyűltek ellenem mindannyian, s azon tanakodtak, hogy elveszik életem.
	15 Én azonban benned bízom, Uram; Azt mondom: »Te vagy az én Istenem!
	16 Sorsom a te kezedben van.« Ments meg ellenségeim kezéből s üldözőimtől.
	17 Ragyogtasd fel szolgád fölött arcodat, szabadíts meg irgalmasságodban.
	18 Uram, ne hagyd, hogy szégyen érjen, hisz segítségül hívlak téged. Érje szégyen a gonoszokat és némuljanak el az alvilágban;
	19 Némuljanak el az álnok ajkak, melyek az igaz ellen gonoszat szólnak, kevélyen és megvetéssel.
	20 Uram, milyen bőséges a te édességed, amelyet elrejtettél a téged félők számára, amelyet a benned bízóknak juttatsz az emberek fiai előtt!
	21 Elrejted őket arcod rejtekében az emberek háborgatása elől; Megoltalmazod őket hajlékodban a perlekedő nyelvektől.
	22 Áldott az Úr, mert csodásan megmutatta irgalmát nekem a megerősített városban!
	23 Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: »Elvetettél szemed elől engem!« Te azonban meghallgattad könyörgésem szavát, amikor kiáltottam hozzád.
	24 Szeressétek az Urat, szentjei mind, mert az Úr megőrzi a hűségest, de bőségesen megfizet a kevélyen cselekvőknek.
	25 Legyetek bátrak és erősítsétek meg szívetek, mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek!