Giobbe 9

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Et respondens Iob ait:	1 Felelt Jób, és így szólt:
2 “ Vere scio quod ita sit, et quomodo iustificabitur homo compositus Deo?	2 »Bizony tudom, hogy úgy van, és hogy nem lehet igaza az embernek Istennel szemben;
3 Si voluerit contendere cum eo, non poterit ei respondere unum pro mille.	3 ha vele pörbe szállni kíván, ezer közül egyre sem tud neki megfelelni.
4 Sapiens corde est et fortis robore; quis restitit ei, et pacem habuit?	4 Bölcs szívű ő és hatalmas erejű; ki maradhat bántódás nélkül, ha ellene szegül?
5 Qui transtulit montes, et nescierunt hi, quos subvertit in furore suo.	5 Elmozdít ő hegyeket, úgyhogy észre sem veszik, felforgatja őket haragjában;
6 Qui commovet terram de loco suo, et columnae eius concutiuntur.	6 kimozdítja helyéből a földet, úgyhogy megrendülnek oszlopai;
7 Qui praecipit soli, et non oritur, et stellas claudit quasi sub signaculo.	7 meghagyja a napnak és fel nem kel, és pecsét alá helyezi a csillagokat;
8 Qui extendit caelos solus et graditur super fluctus maris.	8 egyedül feszítette ki az égboltot és taposott a tenger hullámain;
9 Qui facit Arcturum et Oriona et Hyadas et interiora austri.	9 ő teremtette a Göncölszekeret és a Kaszást, a Fiastyúkot és a Dél Csillagát;
10 Qui facit magna et incomprehensibilia et mirabilia, quorum non est numerus.	10 nagyokat cselekszik, amiket nem lehet kifürkészni, csodás dolgokat, amelyeket nem lehet megszámlálni.
11 Si venerit ad me, non videbo eum; si abierit, non intellegam.	11 Ha eljön hozzám, nem látom; ha elmegy, nem veszem észre.
12 Si repente arripiet, quis eum impediet? Vel quis dicere potest: “Quid facis?”.	12 Ha hirtelen számon kér, ki tud neki megfelelni? Vagy ki mondhatja neki: ‘Ezt miért teszed?’
13 Deus non retinet iram suam, et sub eo curvantur auxilia Rahab.	13 Isten nem vonja vissza haragját, és alatta meghajolnak Rahab szolgái.
14 Quantus ergo sum ego, ut respondeam ei et loquar delectis verbis cum eo?	14 Mi vagyok tehát én, hogy megfelelhetnék neki, és szavakat találhatnék vele szemben?
15 Quia, etiamsi iustus essem, non responderem, sed meum iudicem deprecarer;	15 Ha igazam volna, sem tudnék neki megfelelni, hanem inkább kérlelnem kellene bírámat.
16 et, cum invocantem exaudierit me, non credam quod audierit vocem meam.	16 Ha pedig velem, aki hozzá kiáltok, szóba állna, nem hinném, hogy hallgatna szavamra;
17 In turbine enim conteret me et multiplicabit vulnera mea etiam sine causa.	17 mert fergeteggel zúz össze engem, és sokasítja sebeimet ok nélkül is;
18 Non concedit requiescere spiritum meum et implet me amaritudinibus.	18 nem enged lélegzethez jutni, és betölt engem keservekkel.
19 Si fortitudo quaeritur, robustissimus est; si iudicium, quis eum arcesserit?	19 Ha erőről van szó: ő a legerősebb, ha az ítélet igazságáról: senki sem mer mellettem tanúskodni.
20 Si iustificare me voluero, os meum condemnabit me; si innocentem ostendero, pravum me comprobabit.	20 Ha igazolni akarnám magamat, saját szám kárhoztatna, ha megmutatnám ártatlanságomat, engem bűnösnek bizonyítana.
21 Etiamsi simplex fuero, hoc ipsum ignorabit anima mea, et contemnam vitam meam.	21 Ha ártatlan is vagyok, nem veszek erről tudomást. Meguntam életemet!
22 Unum est, quod locutus sum: Et innocentem et impium ipse consumit.	22 Egyre megy! mondom ezért magamban, ő jámbort és bűnöst egyaránt elemészt!
23 Si subito flagellum occidat, de afflictione innocentium ridebit.	23 Ha ostorral sújt, öljön meg egyszerre, és ne nevessen ártatlanok bűnhődésén!
24 Terra data est in manus impii, vultum iudicum eius operit; quod si non ille est, quis ergo est?	24 Bűnös kézre került a föld, bírái arcát betakarja; kicsoda tenné ezt, ha nem ő?
25 Dies mei velociores fuerunt cursore: fugerunt et non viderunt bonum;	25 Napjaim futárnál is gyorsabbak voltak, elrohantak és nem láttak boldogságot!
26 pertransierunt quasi naves arundineae, sicut aquila volans ad escam.	26 Repülnek, mint a nádcsónak, mint a sas, amely lecsap étkére.
27 Cum dixero: Obliviscar maerorem meum, commutabo faciem meam et hilaris fiam,	27 Ha felteszem magamban: Dehogy beszélek így! Más arcot öltök és vidám leszek:
28 vereor omnes dolores meos, sciens quod non iustificaveris me.	28 akkor is iszonnyal gondolok minden kínomra, és tudom, hogy nem kíméled a bűnöst.
29 Si autem et sic impius sum, quare frustra laboravi?	29 Ha úgyis bűnösnek kell lennem, miért fáradok hiába?
30 Si lotus fuero quasi aquis nivis, et lixivo mundavero manus meas,	30 Mosakodnám bár a hó levében, és még oly tisztán ragyogna is kezem,
31 tamen sordibus intinges me, et abominabuntur me vestimenta mea.	31 akkor is szennybe mártanál, úgyhogy ruháim undorodnának tőlem.
32 Neque enim viro, qui similis mei est, respondebo; nec vir, quocum in iudicio contendam.	32 Mert nem ember ő, mint én, akinek megfelelnék, sem olyan, hogy velem egy sorban mehetne törvény elé;
33 Non est qui utrumque valeat arguere et ponere manum suam in ambobus.	33 nincs, aki mindegyikünket felelősségre vonja, aki kezét tehetné mindkettőnkre.
34 Auferat a me virgam suam, et pavor eius non me terreat.	34 Távoztassa csak tőlem pálcáját, hogy félelme ne rémítsen,
35 Loquar et non timebo eum; quia sic non mecum ipse sum.	35 akkor beszélnék én és nem félnék tőle, mert félelem közepette nem tudok felelni.