Giobbe 30

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Nunc autem derident me iuniores tempore, quorum non dignabar patres ponere cum canibus gregis mei;	1 Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam!
2 quorum virtus manuum mihi erat pro nihilo, et robur iuvenile perierat totum.	2 Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltóknak,
3 Egestate et fame steriles, qui rodebant in solitudine, serotino tempore fiebant turbo et vastatio;	3 ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól,
4 et mandebant herbas et arborum frutices, et radix iuniperorum erat cibus eorum.	4 füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük,
5 De medio eiciebantur, clamabant contra eos tamquam fures;	5 a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval.
6 ad ripas habitabant torrentium et in cavernis terrae et petrarum;	6 A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon;
7 inter frutices rudebant, sub sentibus se congerebant;	7 még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak;
8 filii stultorum et ignobilium et de terra penitus exturbati.	8 balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön.
9 Nunc in eorum canticum versus sum et factus sum eis in proverbium.	9 Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem.
10 Abominantur me et longe fugiunt a me et faciem meam conspuere non verentur.	10 Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek,
11 Pharetram enim suam aperuit et afflixit me et frenum in os meum immisit.	11 mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett.
12 Ad dexteram progenies surrexerunt; pedes meos subverterunt et complanaverunt contra me semitas ruinae.	12 Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel,
13 Dissipaverunt itinera mea, insidiati sunt mihi et praevaluerunt, et non fuit qui ferret auxilium.	13 széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen.
14 Quasi rupto muro et aperto irruerunt super me et sub ruinis devoluti sunt.	14 Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak.
15 Versi sunt contra me in terrores, persequitur quasi ventus principatum meum, et velut nubes pertransiit salus mea.	15 Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő.
16 Nunc autem in memetipso effunditur anima mea; et possident me dies afflictionis.	16 Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai.
17 Nocte os meum perforatur doloribus; et, qui me comedunt, non dormiunt.	17 Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek.
18 In multitudine roboris tenent vestimentum meum et quasi capitio tunicae succinxerunt me.	18 Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása.
19 Proiecit me in lutum, et assimilatus sum favillae et cineri.	19 Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu.
20 Clamo ad te, et non exaudis me; sto, et non respicis me.	20 Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám.
21 Mutatus es mihi in crudelem et in duritia manus tuae adversaris mihi.	21 Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem.
22 Elevasti me et quasi super ventum ponens dissolvisti me.	22 Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel.
23 Scio quia morti trades me, ubi constituta est domus omni viventi.	23 Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére.
24 Verumtamen non ad ruinam mittit manum; et in exitio eius erit salvatio.	24 Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő!
25 An non flebam quondam super eo, qui afflictus erat, et compatiebatur anima mea pauperi?	25 Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt.
26 Exspectabam bona, et venerunt mihi mala; praestolabar lucem, et eruperunt tenebrae.	26 Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő.
27 Interiora mea efferbuerunt absque ulla requie; praevenerunt me dies afflictionis.	27 Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám.
28 Taetro vultu incedebam sine consolatione, consurgens in turba clamabam.	28 Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok.
29 Frater fui draconum et socius struthionum.	29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struccmadaraknak.
30 Cutis mea denigrata est super me, et ossa mea aruerunt prae caumate.	30 Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim.
31 Versa est in luctum cithara mea, et organum meum in vocem flentium.	31 Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava!