Giobbe 29
Confronta con un'altra Bibbia
Cambia Bibbia
NOVA VULGATA | KÁLDI-NEOVULGÁTA |
---|---|
1 Addidit quoque Iob assumens parabolam suam et di xit: | 1 Jób ismét folytatta mondását és így szólt: |
2 “ Quis mihi tribuat, ut sim iuxta menses pristinos, secundum dies, quibus Deus custodiebat me? | 2 »Bár úgy lennék, mint a hajdani hónapokban, azokban a napokban, amikor Isten még óvott engem, |
3 Quando splendebat lucerna eius super caput meum, et ad lumen eius ambulabam in tenebris. | 3 amikor lámpása a fejem fölött ragyogott, és sötétben is az ő világosságánál jártam; |
4 Sicut fui in diebus adulescentiae meae, quando familiaris Deus erat in tabernaculo meo, | 4 úgy, mint java-korom napjain voltam, amikor sátramban titkon Isten lakozott, |
5 quando erat Omnipotens mecum, et in circuitu meo pueri mei, | 5 amikor még velem volt a Mindenható, és gyermekeim körülöttem voltak; |
6 quando lavabam pedes meos lacte, et petra fundebat mihi rivos olei. | 6 amikor tejben fürösztöttem lábamat, s a szikla kedvemért olajtól patakzott. |
7 Quando procedebam ad portam civitatis et in platea parabam cathedram mihi, | 7 Amikor a város kapujához kimentem, a piacon nekem ülést készítettek, |
8 videbant me iuvenes et abscondebantur, et senes assurgentes stabant. | 8 az ifjak, amikor megláttak, félrevonultak, az öregek pedig felkeltek s állva maradtak, |
9 Principes cessabant loqui et digitum superponebant ori suo. | 9 az előkelők abbahagyták a beszédet, és ujjukat szájukra tették, |
10 Vocem suam cohibebant duces, et lingua eorum palato suo adhaerebat. | 10 a főemberek visszafojtották hangjukat, és nyelvük ínyükhöz tapadt. |
11 Auris audiens beatificabat me, et oculus videns testimonium reddebat mihi, | 11 A fül, amely hallott, boldognak hirdetett, a szem, amely látott, bizonyságot tett felőlem, |
12 eo quod liberassem pauperem vociferantem et pupillum, cui non esset adiutor. | 12 azért, mert megmentettem a szegényt, ha kiáltozott, s az árvát, akinek nem volt gyámola, |
13 Benedictio perituri super me veniebat, et cor viduae iubilare feci. | 13 a veszni induló áldása szállott rám, s az özvegy szívét megvigasztaltam, |
14 Iustitia indutus sum et vestivi me, sicut vestimento et diademate, iudicio meo. | 14 az igazság ruháját vettem magamra, mint a palást és fejdísz, úgy burkolt igaz ítéletem. |
15 Oculus fui caeco et pes claudo; | 15 Szeme voltam a vaknak, lába a sántának. |
16 pater eram pauperum et causam viri ignoti diligentissime investigabam. | 16 Atyja voltam a szegényeknek, az ismeretlen ügyét is gondosan kivizsgáltam. |
17 Conterebam molas iniqui et de dentibus illius auferebam praedam. | 17 Összetörtem a gonosz állkapcsát, kiragadtam fogai közül a prédát. |
18 Dicebamque: In nidulo meo moriar et sicut palma multiplicabo dies. | 18 Azt hittem, saját fészkemben halok meg, és megsokasítom napjaimat, mint a pálma; |
19 Radix mea aperta est secus aquas, et ros morabitur in ramis meis. | 19 gyökereimet vízek mellé mélyesztem, és harmat hull éjjel ágaimra, |
20 Gloria mea semper innovabitur, et arcus meus in manu mea instaurabitur. | 20 hírnevem folyton megújul, s az íj újjáéled kezemben. |
21 Qui me audiebant, blandiebantur et intenti tacebant ad consilium meum. | 21 Akik hallottak engem, várták döntésemet, csöndben figyeltek tanácsomra; |
22 Verbis meis addere nihil audebant, et super illos stillabat eloquium meum. | 22 szavaimhoz semmit sem mertek hozzátenni, rájuk szálltak beszédem csöppjei, |
23 Exspectabant me sicut pluviam et os suum aperiebant quasi ad imbrem serotinum. | 23 áhítva vártak engem, mint az esőt, szájukat epedve tátották, mint a tavaszi záporra. |
24 Si quando ridebam ad eos, non credebant, et lux vultus mei non cadebat in terram. | 24 Ha rájuk mosolyogtam, el sem hitték, és arcom ragyogása nem maradt hatás nélkül. |
25 Si voluissem ire ad eos, sedebam primus; cumque sederem quasi rex, circumstante exercitu, eram tamen maerentium consolator. | 25 Ha közéjük kívántam menni, első helyre ültettek; bár úgy ültem, mint a király, akit hadsereg áll körül, mégis a szomorkodókat vigasztaltam. |