Giobbe 11

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Respondens autem Sophar Naamathites dixit:	1 És felelt a naámai Szófár, és ezt mondta:
2 “ Numquid illi, qui multa loquitur, non et respondetur? Aut vir verbosus iustificabitur?	2 »Válasz nélkül maradjon-e a bőbeszédű, vagy a fecsegőnek legyen-e igaza?
3 Vaniloquium tuum viros tacere faciet, et, cum ceteros irriseris, a nullo confutaberis?	3 Egyedül előtted hallgassanak az emberek, s amikor gúnyolod a többieket, senki se utasítson rendre?
4 Dixisti enim: “Purus est sermo meus, et mundus sum in conspectu tuo”.	4 Úgy mondtad: ‘Szavaim kifogástalanok, és szeplő nélkül állok Előtted!’
5 Atque utinam Deus ipse loqueretur tecum et aperiret labia sua tibi,	5 Bár csak beszélne Isten veled, és nyitná meg ajkait ellened,
6 ut ostenderet tibi secreta sapientiae et arcana consilia eius, et intellegeres quod multo minora quaerat a te, quam meretur iniquitas tua.	6 és mutatná meg neked a bölcsesség titkait – mert sokféle az ő törvénye –, akkor belátnád, hogy sokkal kevesebbet szenvedsz el tőle, mint ahogy bűnöd megérdemli.
7 Forsitan vestigia Dei comprehendes et usque ad perfectum Omnipotentem reperies?	7 Talán megérted Isten lábnyomait, és elérsz a Mindenható tökéletességéig?
8 Excelsior caelo est, et quid facies? Profundior inferno, et quid cognosces?	8 Magasabb az az égnél – mit is tehetnél? Mélyebb az alvilágnál – hogy ismernéd meg?
9 Longior terra mensura eius et latior mari.	9 Mértéke hosszabb a földnél és szélesebb a tengernél.
10 Si subverterit vel concluserit et coarctaverit, quis contradicet ei?	10 Ha felborít, bezár vagy kényszerít, ki tud vele szembeszállni?
11 Ipse enim novit hominum vanitatem; et videns iniquitatem nonne considerat?	11 Mert ő ismeri az emberek hitványságát, és látva a bűnt, nemde tekintetbe veszi!
12 Sed et vir vacuus cordatus fit, et homo tamquam pullum onagri nascitur.	12 A balga férfi felfuvalkodik kevélységében, s azt hiszi, hogy mint a vadszamár csikója, szabadnak született!
13 Tu autem, si cor tuum firmaveris et expanderis ad eum manus tuas,	13 Te pedig, ha megerősíted szívedet és kitárod hozzá kezedet,
14 si iniquitatem, quae est in manu tua,abstuleris a te, et non manserit in tabernaculo tuo iniustitia,	14 és ha bűn tapad kezedhez, elveted magadtól, és nem tűrsz sátradban jogtalanságot:
15 tunc levare poteris faciem tuam absque macula et eris stabilis et non timebis.	15 akkor szeplőtelenül emelheted fel arcodat, állhatsz szilárdan és nem kell félned.
16 Miseriae quoque oblivisceris et quasi aquarum, quae praeterierunt, recordaberis.	16 Akkor elfelejtheted nyomorúságodat, úgy gondolsz majd rá, mint az elfolyt vizekre.
17 Et quasi meridianus fulgor consurget tibi ad vesperam, et, cum te caligine tectum putaveris, orieris ut lucifer.	17 Ragyogó lesz estéd, mintha dél lenne, s amikor azt hiszed, hogy elenyésztél, feltámadsz, mint a hajnali csillag;
18 Et habebis fiduciam, proposita tibi spe, et defossus securus dormies.	18 és jó kedvvel leszel, remény lesz előtted, körültekintesz és nyugton térhetsz pihenőre.
19 Requiesces, et non erit qui te exterreat; et deprecabuntur faciem tuam plurimi.	19 Lefekhetsz és senki sem riaszt, és sokan keresik majd kegyedet.
20 Oculi autem impiorum deficient, et effugium peribit ab eis; et spes illorum exhalatio animae ”.	20 A gonoszok szemei azonban elepednek, és menedékük elvész tőlük; a reményük pedig olyasvalami, amitől a lélek visszariad.«