Giobbe 10

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Taedet animam meam vitae meae; dimittam adversum me eloquium meum, loquar in amaritudine animae meae.	1 Undorodik a lelkem az élettől! Szabadjára engedem magamban panaszomat. Szólok lelkem keserűségében!
2 Dicam Deo: Noli me condemnare, indica mihi cur me ita iudices.	2 Mondom Istennek: Ne kárhoztass engem! Jelentsd meg nekem: miért ítélsz el ennyire?
3 Numquid bonum tibi videtur, si opprimas me et calumnieris me, opus manuum tuarum, et super consilium impiorum arrideas?	3 Jólesik-e neked, hogy megnyomorítasz és elnyomsz engem, kezed alkotását, a gonoszok tervét pedig megsegíted?
4 Numquid oculi carnei tibi sunt, aut, sicut videt homo, et tu videbis?	4 Vajon szemed húsból való, s úgy látsz-e te, mint ember szokott látni?
5 Numquid sicut dies hominis dies tui, et anni tui sicut humana sunt tempora,	5 Olyanok-e napjaid, mint az ember napjai, s olyanok-e éveid, mint az emberi idők,
6 ut quaeras iniquitatem meam et peccatum meum scruteris,	6 hogy keresed bűnömet és kutatsz vétkem után,
7 cum scias quia nihil impium fecerim, et sit nemo, qui de manu tua possit eruere?	7 holott tudod, hogy semmi gonoszt nem tettem, és nincs, aki kezedből ki tudna ragadni?
8 Manus tuae fecerunt me et plasmaverunt me totum in circuitu; et sic repente praecipitas me?	8 Gondosan formált és alkotott engem a kezed körös-körül egészen, és ily hirtelen tönkreteszel engem?
9 Memento, quaeso, quod sicut lutum feceris me et in pulverem reduces me.	9 Emlékezzél, kérlek, hogy úgy formáltál, mint az agyagot! Mégis ismét porrá akarsz tenni?
10 Nonne sicut lac mulsisti me et sicut caseum me coagulasti?	10 Nemde kiöntöttél, mint a tejet, megalvasztottál, mint a sajtot,
11 Pelle et carnibus vestisti me; ossibus et nervis compegisti me.	11 bőrrel, hússal öltöztettél engem, csonttal, ínnal illesztettél egybe,
12 Vitam et misericordiam tribuisti mihi, et visitatio tua custodivit spiritum meum.	12 életet és kegyelmet adtál nekem, és lélegzetem fölött gondosságod őrködött!
13 Licet haec celes in corde tuo, tamen scio haec in animo tuo versari.	13 Bár szívedben rejtegetted, és tudom, hogy elmédben forgattad mindezeket:
14 Si peccaverim, observas me et ab iniquitate mea mundum me esse non pateris.	14 ha vétkeztem, és eddig megkíméltél, miért nem engedsz bűnömtől tisztának lennem?
15 Et si impius fuero, vae mihi est; et si iustus, non levabo caput, saturatus afflictione et miseria.	15 Ha gonosz vagyok, akkor jaj nekem! Ha pedig igaz vagyok, akkor sem járhatok emelt fővel, mert tele vagyok csapással és nyomorúsággal.
16 Si superbia extollar, quasi catulum leonis capies me et iterum mirabilem te exhibebis in me.	16 Ha büszke volnék, elfognál, mint az oroszlánt, és csodás módon újra megkínoznál.
17 Instauras testes tuos contra me et multiplicas iram tuam adversum me, et poenae militant in me.	17 Tanúidat állítanád újra ellenem, megnövelnéd haragodat irányomban, büntetések új hada vonulna fel ellenem.
18 Quare de vulva eduxisti me? Qui utinam consumptus essem, ne oculus me videret!	18 Miért hoztál elő anyám méhéből? Bár múltam volna ki, hogy szem ne látott volna engem;
19 Fuissem quasi non essem, de utero translatus ad tumulum.	19 akkor olyan volnék, mintha nem is lettem volna, anyám méhéből a sírba vittek volna!
20 Numquid non paucitas dierum meorum finietur brevi? Dimitte ergo me, ut refrigerem paululum dolorem meum,	20 Kevés életnapom nemde, hamar véget ér! Engedd, hogy kissé sirassam fájdalmamat,
21 antequam vadam, et non revertar, ad terram tenebrarum et umbrae mortis,	21 mielőtt elmegyek, hogy vissza ne térjek többé a sötét és a halál árnyékával borított földre,
22 terram caliginis et tenebrarum, ubi umbra mortis et nullus ordo, sed sempiternus horror inhabitat ”.	22 a nyomorúság és sötétség földjére, ahol halálárnyék, zűrzavar és örökös iszonyat lakozik!«