1 - Ma Giobbe rispose e disse: | 1 És felelt Jób, és ezt mondta: |
2 «Ascoltate, vi prego, le mie parole, e cambiate opinione. | 2 »Hallgassátok meg, kérlek, szavamat, és szálljatok magatokba! |
3 Tolleratemi ed io parlerò, e dopo le mie parole, se vi pare, ridete pure. | 3 Tűrjetek engem, amíg szólok, és szavaim után, ha úgy tetszik, gúnyolódjatok! |
4 Sto io forse a disputar contro un uomo, sì che io non abbia motivo d'attristarmi? | 4 Vajon ember ellen megy-e a perem? És miért ne kelljen méltán szomorkodnom? |
5 Volgetevi a me e inorridite, e mettetevi un dito sulla bocca: | 5 Rám figyeljetek és álmélkodjatok, tegyétek ujjatokat szátokra! |
6 pur io, se vi ripenso, allibisco, e un tremore scuote le mie carni. | 6 Magam is megrémülök, ha rágondolok, és remegés fogja el testemet! |
7 Perchè dunque gli empii vivono, s'innalzano e hanno grandi ricchezze? | 7 Miért maradnak a gonoszok életben? Miért emelkednek fel és gyarapodnak vagyonban? |
8 La loro stirpe persiste innanzi a loro, e una turba di parenti e nepoti sta al loro cospetto; | 8 Ivadékuk megmarad előttük, rokonok és unokák serege van szemük előtt, |
9 le loro case sono tranquille e in pace, nè la verga di Dio cade su loro; | 9 házuk bizton van és békében, és nincs az Isten vesszeje rajtuk, |
10 il loro bove va alla monta e non rifiuta, la vacca partorisce senza disperdere il feto. | 10 marhájuk fogan, borját el nem veszti, tehenük megellik és el nem vetél, |
11 Se non vanno qual gregge i loro ragazzi, e i loro fanciulli saltellano scherzando. | 11 kieresztik kicsinyeiket, mint a nyájat, és vígan ugrándoznak gyermekeik, |
12 Suonano il timpano e la cetra, e fanno festa al suono del flauto. | 12 kezükben dob és citera, sípszó mellett vigadoznak; |
13 Consumano nella felicità i loro giorni, quindi in pace discendono agli ìnferi. | 13 jólétben töltik napjaikat s egy pillanat alatt szállnak az alvilágba. |
14 Esclamarono essi verso Dio: - Va' lungi da noi; la dottrina dei tuoi precetti noi non gradiamo. | 14 Pedig azt mondták Istennek: ‘Hagyj minket békében, nem vagyunk kíváncsiak útjaidra! |
15 Chi è mai l'Onnipotente, che lo dobbiamo servire, e in che ci gioverebbe se lo pregassimo? - | 15 Ki az a Mindenható, hogy szolgáljunk neki, és mi hasznunk, ha hozzá imádkozunk?’ |
16 Tuttavia, poichè essi non son padroni dei loro beni, il consiglio degli empii sia lungi da me! | 16 Nemde szerencséjüket kezükben tartják, s ő nem törődik a gonoszok tervével! |
17 Quante volte la lucerna degli empii si spegne, e li raggiunge l'inondazione [di tutti i mali], assegnando [Dio] i castighi dell'ira sua? | 17 Ugyan hányszor alszik el a gonoszok mécsese, s éri el őket romlásuk, és ontja ki rájuk haragja fájdalmait? |
18 Dovrebbero essere come paglia al vento, e come pula dispersa dal turbine. | 18 Hányszor járnak úgy, mint a szalmaszál a szél előtt, mint a pernye, amelyet elkap a szélvész? |
19 Dio riserba ai figli il castigo del padre: ma ripaghi lui stesso, e allora imparerà! | 19 ‘Isten az atya büntetését fiai számára tartja fenn?’ Fizessen csak neki! Hadd érezze! |
20 vedano i suoi occhi il proprio sterminio, e del furore dell'Onnipotente egli beva! | 20 Saját szemével lássa romlását, maga igyék a Mindenható haragjából! |
21 Giacchè che importa a lui di quei di casa sua dopo di sè, quando il numero dei suoi mesi [di vita], è compiuto? | 21 Mert mi gondja van arra, hogy mi lesz utána házával, mikor hónapjai számát már elvágták! |
22 Insegnerà forse qualcuno la sapienza a Dioche giudica gli eccelsi? | 22 Lehet-e bölcsességre kioktatni Istent, aki a magasságbelieket ítéli? |
23 Questo muore robusto e sano, ricco e pur felice, | 23 Az egyik meghal erőben, egészségben, gazdagon és boldogan; |
24 il suo corpo è tutto pinguedine, e le sue ossa son grasse di midollo: | 24 beleit háj borítja, és csontjait velő itatja, |
25 Quest'altro muore nell'amarezza d'animo, senza nessun bene; | 25 a másik pedig meghal lelke keserűségében, minden vagyon nélkül; |
26 tuttavia insieme nella polvere giacciono, e li ricoprono i vermini. | 26 mégis együtt pihennek a porban, és féreg lepi el mindkettejüket. |
27 Io ben conosco i vostri pensierie le vostre inique sentenze contro di me; | 27 Jól ismerem eszetek járását, ellenem irányuló igaztalan véleményeteket! |
28 voi infatti dite: - Ov'è mai la casa del tiranno? e ove son mai le abitazioni degli empii? - | 28 Mert kérditek: ‘Hol van az előkelő háza? Hová lettek a gonoszok hajlékai?’ |
29 Ebbene, interrogate un viaggiatore qualunque, e vi convincerete ch'egli la pensa nel modo seguente: | 29 Kérdezzetek akárkit az utasok közül és meglátjátok, ő is így tudja: |
30 Pel giorno di rovina il malvagio è risparmiato, e fino al giorno d'ira egli sarà tollerato. | 30 hogy a romlás napjáig a gonoszt megkímélik s a harag napjáig bizton vezetik. |
31 Chi gli rinfaccia apertamente la sua condotta? e ciò ch'ei commise, chi glielo ripaga? | 31 Ki veti szemére útját? Ki fizet meg neki tetteiért? |
32 Eppure alle sepolture [onorevoli] egli viene portato, e sul tumulo de' morti c'è chi fa la guardia. | 32 Kikísérik a temetőbe, s ott ő őrt áll sírhantja fölött. |
33 Dolci sono a lui le zolle della valle [funerea]; ed egli trascina dietro a sè ogni uomo, come già prima di sè altri innumerevoli. | 33 Édesek számára a sírgödör rögei; az egész népet vonultatja fel maga után, s előtte is számtalanok mennek! |
34 Come dunque mi consolerete con vane [ragioni], se la vostra risposta chiaramente ripugna alla verità?» | 34 Miért is akartok vigasztalni hiábavalóságokkal, holott a válaszotok az igazsággal nyilván ellenkezik?« |