Giobbe 29

BIBBIA CEI 2008	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Giobbe continuò il suo discorso dicendo:	1 Jób ismét folytatta mondását és így szólt:
2 «Potessi tornare com’ero ai mesi andati, ai giorni in cui Dio vegliava su di me,	2 »Bár úgy lennék, mint a hajdani hónapokban, azokban a napokban, amikor Isten még óvott engem,
3 quando brillava la sua lucerna sopra il mio capo e alla sua luce camminavo in mezzo alle tenebre;	3 amikor lámpása a fejem fölött ragyogott, és sötétben is az ő világosságánál jártam;
4 com’ero nei giorni del mio rigoglio, quando Dio proteggeva la mia tenda,	4 úgy, mint java-korom napjain voltam, amikor sátramban titkon Isten lakozott,
5 quando l’Onnipotente stava ancora con me e i miei giovani mi circondavano,	5 amikor még velem volt a Mindenható, és gyermekeim körülöttem voltak;
6 quando mi lavavo i piedi nella panna e la roccia mi versava ruscelli d’olio!	6 amikor tejben fürösztöttem lábamat, s a szikla kedvemért olajtól patakzott.
7 Quando uscivo verso la porta della città e sulla piazza ponevo il mio seggio,	7 Amikor a város kapujához kimentem, a piacon nekem ülést készítettek,
8 vedendomi, i giovani si ritiravano e i vecchi si alzavano in piedi,	8 az ifjak, amikor megláttak, félrevonultak, az öregek pedig felkeltek s állva maradtak,
9 i notabili sospendevano i loro discorsi e si mettevano la mano alla bocca,	9 az előkelők abbahagyták a beszédet, és ujjukat szájukra tették,
10 la voce dei capi si smorzava e la loro lingua restava fissa al palato;	10 a főemberek visszafojtották hangjukat, és nyelvük ínyükhöz tapadt.
11 infatti con gli orecchi ascoltavano e mi dicevano felice, con gli occhi vedevano e mi rendevano testimonianza,	11 A fül, amely hallott, boldognak hirdetett, a szem, amely látott, bizonyságot tett felőlem,
12 perché soccorrevo il povero che chiedeva aiuto e l’orfano che ne era privo.	12 azért, mert megmentettem a szegényt, ha kiáltozott, s az árvát, akinek nem volt gyámola,
13 La benedizione del disperato scendeva su di me e al cuore della vedova infondevo la gioia.	13 a veszni induló áldása szállott rám, s az özvegy szívét megvigasztaltam,
14 Ero rivestito di giustizia come di un abito, come mantello e turbante era la mia equità.	14 az igazság ruháját vettem magamra, mint a palást és fejdísz, úgy burkolt igaz ítéletem.
15 Io ero gli occhi per il cieco, ero i piedi per lo zoppo.	15 Szeme voltam a vaknak, lába a sántának.
16 Padre io ero per i poveri ed esaminavo la causa dello sconosciuto,	16 Atyja voltam a szegényeknek, az ismeretlen ügyét is gondosan kivizsgáltam.
17 spezzavo le mascelle al perverso e dai suoi denti strappavo la preda.	17 Összetörtem a gonosz állkapcsát, kiragadtam fogai közül a prédát.
18 Pensavo: “Spirerò nel mio nido e moltiplicherò i miei giorni come la fenice.	18 Azt hittem, saját fészkemben halok meg, és megsokasítom napjaimat, mint a pálma;
19 Le mie radici si estenderanno fino all’acqua e la rugiada di notte si poserà sul mio ramo.	19 gyökereimet vízek mellé mélyesztem, és harmat hull éjjel ágaimra,
20 La mia gloria si rinnoverà in me e il mio arco si rinforzerà nella mia mano”.	20 hírnevem folyton megújul, s az íj újjáéled kezemben.
21 Mi ascoltavano in attesa fiduciosa e tacevano per udire il mio consiglio.	21 Akik hallottak engem, várták döntésemet, csöndben figyeltek tanácsomra;
22 Dopo le mie parole non replicavano, e su di loro stillava il mio dire.	22 szavaimhoz semmit sem mertek hozzátenni, rájuk szálltak beszédem csöppjei,
23 Le attendevano come si attende la pioggia e aprivano la bocca come ad acqua primaverile.	23 áhítva vártak engem, mint az esőt, szájukat epedve tátották, mint a tavaszi záporra.
24 Se a loro sorridevo, non osavano crederlo, non si lasciavano sfuggire la benevolenza del mio volto.	24 Ha rájuk mosolyogtam, el sem hitték, és arcom ragyogása nem maradt hatás nélkül.
25 Indicavo loro la via da seguire e sedevo come capo, e vi rimanevo come un re fra le sue schiere o come un consolatore di afflitti.	25 Ha közéjük kívántam menni, első helyre ültettek; bár úgy ültem, mint a király, akit hadsereg áll körül, mégis a szomorkodókat vigasztaltam.