Psalmi 94

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Laus cantici ipsi David. Venite, exsultemus Domino ; jubilemus Deo salutari nostro ;	1 Uram, bosszúállás Istene, bosszúállás Istene, jelenj meg!
2 præoccupemus faciem ejus in confessione, et in psalmis jubilemus ei :	2 Kelj fel, ó föld bírája, fizess meg a kevélyeknek!
3 quoniam Deus magnus Dominus, et rex magnus super omnes deos.	3 Meddig fognak, Uram, a bűnösök, meddig fognak még a bűnösök dicsekedni?
4 Quia in manu ejus sunt omnes fines terræ, et altitudines montium ipsius sunt ;	4 Fecsegnek, vakmerően gonoszságot beszélnek és kérkednek mind a gonosztevők.
5 quoniam ipsius est mare, et ipse fecit illud, et siccam manus ejus formaverunt.	5 Népedet, Uram, elnyomják, örökségedet sanyargatják.
6 Venite, adoremus, et procidamus, et ploremus ante Dominum qui fecit nos :	6 Meggyilkolják az özvegyet s a jövevényt, lemészárolják az árvákat.
7 quia ipse est Dominus Deus noster, et nos populus pascuæ ejus, et oves manus ejus.	7 Azt mondják: »Nem látja ezt az Úr, Nem veszi észre Jákob Istene.«
8 Hodie si vocem ejus audieritis, nolite obdurare corda vestra	8 Eszméljetek, ti oktalanjai a népnek, ostobák mikor tértek észhez?
9 sicut in irritatione, secundum diem tentationis in deserto, ubi tentaverunt me patres vestri : probaverunt me, et viderunt opera mea.	9 A fül plántálója ne hallana, s a szem alkotója ne látna?
10 Quadraginta annis offensus fui generationi illi, et dixi : Semper hi errant corde.	10 Ne büntetne, aki dorgálja a népeket, aki tudományra tanítja az embert?
11 Et isti non cognoverunt vias meas : ut juravi in ira mea : Si introibunt in requiem meam.	11 Ismeri az Úr az emberek gondolatait és tudja, hogy hiábavalók.
	12 Boldog az az ember, akit te oktatsz, Uram, és megtanítasz törvényedre,
	13 hogy megóvd őt a gonosz napoktól, amíg a bűnös számára a verem el nem készül.
	14 Mert nem taszítja el népét az Úr, és nem hagyja el örökségét.
	15 Mert az ítélkezés visszatér az igazsághoz, és követik mind az igazszívűek.
	16 Ki kel fel értem a gonoszok ellen, ki áll mellém a gonosztevőkkel szemben?
	17 Ha az Úr nem nyújtott volna segítséget, már-már a némaság helyén lakoznék a lelkem.
	18 Ha azt mondtam: »Inog a lábam«, megsegített a te irgalmad, Uram.
	19 Bármilyen sok fájdalmam volt szívemben, vigasztalásaid felvidítottak engem.
	20 Lehet-e köze hozzád a hamisság ítélőszékének, amely nyomorúságot szerez a törvény ellenére?
	21 Az igaz életére leskelődnek ők, s elítélik az ártatlan vért.
	22 De nekem oltalmam lett az Úr, és menedékem sziklája az én Istenem;
	23 Ő megtorolja rajtuk hamisságukat, saját gonoszságukkal semmisíti meg őket; Megsemmisíti őket az Úr, a mi Istenünk.