Psalmi 107

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Canticum Psalmi, ipsi David.	1 ALLELUJA! Áldjátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló.
2 Paratum cor meum, Deus, paratum cor meum ; cantabo, et psallam in gloria mea.	2 Így szóljanak azok, akiket megváltott az Úr, akiket megszabadított az ellenség kezéből,
3 Exsurge, gloria mea ; exsurge, psalterium et cithara ; exsurgam diluculo.	3 s egybegyűjtött az országokból, napkeletről és nyugatról, északról és délről.
4 Confitebor tibi in populis, Domine, et psallam tibi in nationibus :	4 Kietlen pusztában bolyongtak, nem találtak utat lakott város felé.
5 quia magna est super cælos misericordia tua, et usque ad nubes veritas tua.	5 Éhséget és szomjúságot szenvedtek, a lélek elepedt bennük.
6 Exaltare super cælos, Deus, et super omnem terram gloria tua :	6 De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket.
7 ut liberentur dilecti tui. Salvum fac dextera tua, et exaudi me.	7 Ráterelte őket a helyes útra, és lakott városhoz jutottak.
8 Deus locutus est in sancto suo : Exsultabo, et dividam Sichimam ; et convallem tabernaculorum dimetiar.	8 Áldják tehát az Urat irgalmasságáért, az emberek fiaival művelt csodáiért,
9 Meus est Galaad, et meus est Manasses, et Ephraim susceptio capitis mei. Juda rex meus ;	9 mert a szomjazók elteltek és az éhezőket eltöltötte minden jóval.
10 Moab lebes spei meæ : in Idumæam extendam calceamentum meum ; mihi alienigenæ amici facti sunt.	10 Sötétségben, a halál árnyékában ültek, vasra verve, nyomorban,
11 Quis deducet me in civitatem munitam ? quis deducet me usque in Idumæam ?	11 mert ellene szegültek Isten szavának, és megvetették a Fölséges tanácsát.
12 nonne tu, Deus, qui repulisti nos ? et non exibis, Deus, in virtutibus nostris ?	12 Ezért nyomorúsággal törte meg szívüket, elestek és nem volt, aki fölsegítse őket.
13 Da nobis auxilium de tribulatione, quia vana salus hominis.	13 De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket.
14 In Deo faciemus virtutem ; et ipse ad nihilum deducet inimicos nostros.	14 Kihozta őket a sötétségből s a halál árnyékából, és összetörte bilincseiket.
	15 Áldják tehát az Urat irgalmasságáért, az emberek fiaival művelt csodáiért,
	16 hogy összetörte az érckapukat, s összezúzta a vas-zárakat.
	17 Balgaságba estek gonoszságuk útján, nyomorba jutottak hamisságuk miatt.
	18 Minden étket megutált a lelkük, s a halál kapuihoz közeledtek.
	19 De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket.
	20 Elküldte igéjét és meggyógyította őket, és kimentette őket a sírveremből.
	21 Áldják tehát az Urat irgalmasságáért, az emberek fiaival művelt csodáiért,
	22 mutassanak be neki hálaáldozatot, és hirdessék ujjongva tetteit.
	23 Amikor hajókon tengerre szálltak, s a nagy vizeken kereskedtek,
	24 látták az Úr cselekedeteit, csodatetteit a tenger mélységeivel.
	25 Szavára szélvész keletkezett, s az magasra verte a hullámokat.
	26 Ők az égig emelkedtek és a mélységbe süllyedtek; Kétségbeestek a veszedelemben.
	27 Szédelegtek, tántorogtak, mint a részeg, és minden bölcsességük odalett.
	28 De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket.
	29 A szélvészt szellővé változtatta, és lecsendesedtek a habok.
	30 És amíg ők örültek, hogy nyugtuk lett, elvezette őket abba a kikötőbe, amelybe törekedtek.
	31 Áldják tehát az Urat irgalmasságáért, az emberek fiaival művelt csodáiért;
	32 Magasztalják őt a nép gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének tanácsában.
	33 Folyóvizeket tett pusztasággá, vízforrásokat sivataggá,
	34 termékeny földet szikes pusztává lakóinak gonoszsága miatt.
	35 De tóvá változtatott sivatagot, és vizek forrásává olyan földet, amelyen víz nem volt.
	36 Éhezőket telepített le ott és lakóhelyül várost építettek.
	37 Bevetették a mezőket, szőlőt ültettek, és bőséges termésre tettek szert.
	38 Megáldotta őket, nagyon megsokasodtak, s nagyszámú állatot adott nekik.
	39 Majd megfogyatkoztak és nyomorogtak a bajok és a fájdalmak súlya alatt.
	40 Gyalázatot bocsátott az előkelőkre, és bolyongani hagyta őket úttalan utakon.
	41 De kisegítette az ínségből a szegényeket, és juhnyájakhoz tette hasonlóvá nemzetségeiket.
	42 Látják ezt az igazak és örvendeznek, és befogja száját minden gonoszság.
	43 Ki olyan bölcs, hogy fölfogná ezeket, és megértené az Úr irgalmasságát?