Jó 21

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42
Libro non riconosciuto. Prova con un'abbreviazione valida (es. Gen, Es, Gv, Sal).
Versetti esaminati

Torna indietro

Nova Vulgata Káldi-Neovulgáta
1 Respondens autem Iob dixit:
1 És felelt Jób, és ezt mondta:
2 “ Audite, quaeso, sermones
meos,
et sint haec consolationes vestrae.
2 »Hallgassátok meg, kérlek, szavamat, és szálljatok magatokba!
3 Sustinete me, et ego loquar;
et post verba mea ridebitis.
3 Tűrjetek engem, amíg szólok, és szavaim után, ha úgy tetszik, gúnyolódjatok!
4 Numquid contra hominem disputatio mea est,
ut merito non debeam impatiens fieri?
4 Vajon ember ellen megy-e a perem? És miért ne kelljen méltán szomorkodnom?
5 Attendite me et obstupescite
et superponite digitum ori vestro.
5 Rám figyeljetek és álmélkodjatok, tegyétek ujjatokat szátokra!
6 Et ego, quando recordatus fuero, pertimesco,
et concutit carnem meam tremor.
6 Magam is megrémülök, ha rágondolok, és remegés fogja el testemet!
7 Quare ergo impii vivunt,
senuerunt confortatique sunt divitiis?
7 Miért maradnak a gonoszok életben? Miért emelkednek fel és gyarapodnak vagyonban?
8 Semen eorum permanet coram eis,
et progenies eorum in conspectu eorum.
8 Ivadékuk megmarad előttük, rokonok és unokák serege van szemük előtt,
9 Domus eorum securae sunt et pacatae,
et non est virga Dei super illos.
9 házuk bizton van és békében, és nincs az Isten vesszeje rajtuk,
10 Bos eorum concepit et non abortivit,
vacca peperit et non est privata fetu suo.
10 marhájuk fogan, borját el nem veszti, tehenük megellik és el nem vetél,
11 Egrediuntur quasi greges parvuli eorum,
et infantes eorum exsultant lusibus.
11 kieresztik kicsinyeiket, mint a nyájat, és vígan ugrándoznak gyermekeik,
12 Tenent tympanum et citharam
et gaudent ad sonitum organi.
12 kezükben dob és citera, sípszó mellett vigadoznak;
13 Ducunt in bonis dies suos
et in puncto ad inferna descendunt.
13 jólétben töltik napjaikat s egy pillanat alatt szállnak az alvilágba.
14 Qui dixerant Deo: “Recede a nobis!
Scientiam viarum tuarum nolumus.
14 Pedig azt mondták Istennek: ‘Hagyj minket békében, nem vagyunk kíváncsiak útjaidra!
15 Quis est Omnipotens, ut serviamus ei,
et quid nobis prodest, si oraverimus illum?”.
15 Ki az a Mindenható, hogy szolgáljunk neki, és mi hasznunk, ha hozzá imádkozunk?’
16 Sint in manu eorum bona sua;
consilium vero impiorum longe sit a me.
16 Nemde szerencséjüket kezükben tartják, s ő nem törődik a gonoszok tervével!
17 Quam saepe lucerna impiorum exstinguitur,
et superveniet eis pernicies,
et dolores dividet in furore suo?
17 Ugyan hányszor alszik el a gonoszok mécsese, s éri el őket romlásuk, és ontja ki rájuk haragja fájdalmait?
18 Erunt sicut paleae ante faciem venti,
et sicut favilla, quam turbo dispergit.
18 Hányszor járnak úgy, mint a szalmaszál a szél előtt, mint a pernye, amelyet elkap a szélvész?
19 “Servabitne Deus filiis iniquitatem eius?”.
Retribuat illi, ut sciat.
19 ‘Isten az atya büntetését fiai számára tartja fenn?’ Fizessen csak neki! Hadd érezze!
20 Videbunt oculi eius interfectionem suam,
et de furore Omnipotentis bibet.
20 Saját szemével lássa romlását, maga igyék a Mindenható haragjából!
21 Quid enim ad eum pertinet de domo sua post se,
et si numerus mensium eius recidetur?
21 Mert mi gondja van arra, hogy mi lesz utána házával, mikor hónapjai számát már elvágták!
22 Numquid Deum docebit quispiam scientiam,
qui excelsos iudicat?
22 Lehet-e bölcsességre kioktatni Istent, aki a magasságbelieket ítéli?
23 Iste moritur robustus et sanus,
dives et felix;
23 Az egyik meghal erőben, egészségben, gazdagon és boldogan;
24 viscera eius plena sunt adipe,
et medullis ossa illius irrigantur.
24 beleit háj borítja, és csontjait velő itatja,
25 Alius vero moritur in amaritudine animae
absque ullis opibus;
25 a másik pedig meghal lelke keserűségében, minden vagyon nélkül;
26 et tamen simul in pulvere dormient,
et vermes operient eos.
26 mégis együtt pihennek a porban, és féreg lepi el mindkettejüket.
27 Certe novi cogitationes vestras
et sententias contra me iniquas.
27 Jól ismerem eszetek járását, ellenem irányuló igaztalan véleményeteket!
28 Dicitis enim: “Ubi est domus principis,
et ubi tabernacula impiorum?”.
28 Mert kérditek: ‘Hol van az előkelő háza? Hová lettek a gonoszok hajlékai?’
29 Nonne interrogastis quemlibet de viatoribus
et signa eorum non agnovistis?
29 Kérdezzetek akárkit az utasok közül és meglátjátok, ő is így tudja:
30 Quia in diem perditionis servatur malus
et ad diem furoris abducetur.
30 hogy a romlás napjáig a gonoszt megkímélik s a harag napjáig bizton vezetik.
31 Quis arguet coram eo viam eius,
et, quae fecit, quis reddet illi?
31 Ki veti szemére útját? Ki fizet meg neki tetteiért?
32 Ipse ad sepulcra ducetur,
et super tumulum vigilabunt.
32 Kikísérik a temetőbe, s ott ő őrt áll sírhantja fölött.
33 Dulces erunt ei glebae vallis,
et post se omnem hominem trahet
et ante se innumerabiles.
33 Édesek számára a sírgödör rögei; az egész népet vonultatja fel maga után, s előtte is számtalanok mennek!
34 Quomodo igitur consolamini me frustra,
et responsionis vestrae restat perfidia? ”.
34 Miért is akartok vigasztalni hiábavalóságokkal, holott a válaszotok az igazsággal nyilván ellenkezik?«