1 Allora Giobbe rispose, dicendo: | 1 És felelt Jób, és ezt mondta: |
2 « Fino a quando affliggerete l'anima mia e mi tormenterete coi vostri discorsi? | 2 »Meddig akarjátok keseríteni lelkemet, és meddig őröltök engem beszéddel? |
3 Già per la decima volta m'insultate e non vi vergognate di malmenarmi. | 3 Immár tízszer gyaláztok, és nem restelltek nyomorgatni engem. |
4 Anche dato ch'io abbia sbagliato per ignoranza, il mio sbaglio ricadrà su me. | 4 Hisz ha tévedtem volna is, akkor is csak engem érintene tévedésem. |
5 Ma voi vi alzate contro di me a rimproverarmi delle mie ignominie. | 5 Ti azonban hivalkodtok velem szemben, és szememre vetitek gyalázatomat. |
6 Almeno ora intendetelo che non per giusto giudizio Dio m'ha afflitto, e mi ha circondato coi suoi flagelli. | 6 Nos tudjátok meg tehát, hogy Isten meg nem érdemelt ítélettel sújtott engem, és vett engem körül ostoraival. |
7 Ecco, oppresso dalla violenza io grido, ma nessuno ascolta; alzo la voce, ma non ottengo giustizia. | 7 Ha kiáltom, hogy: ‘erőszak’! senki sem hallgat meg engem. Ha jajgatok, nincs aki igazságot tegyen. |
8 (Dìo) ha sbarrato il mio cammino, non posso passare, ha coperto di tenebre il mio sentiero. | 8 Elkerítette utamat, és nem mehetek tovább, sötétséget borított ösvényemre. |
9 M'ha spogliato della mia gloria, m'ha levato dal capo la mia corona, | 9 Jóhíremből kivetkőztetett engem, és fejemről levette a koronát. |
10 m'ha disfatto da ogni parte, ed io muoio, e come ad un albero sradicato, m'ha tolta la speranza. | 10 Megrontott engem körös-körül, és oda vagyok, elvette reményemet, mint a kitépett fáét. |
11 La sua collera divampa contro di me e mi ha trattato come suo nemico. | 11 Haragja fellángolt ellenem, és ellenségei közé sorolt engem. |
12 Le sue schiere son venute tutte insieme, si son aperta una via contro di me, ed hanno assediata da ogni lato la mia tenda. | 12 Együtt vonultak fel portyázó hadai, rajtam keresztül vették útjukat, és megszállták sátramat körös-körül. |
13 Egli ha allontanati da me i miei fratelli: i miei amici si son ritirati da me come stranieri, | 13 Messzire űzte tőlem testvéreimet: akik ismernek engem, elidegenedtek tőlem; |
14 i miei vicini mi hanno abbandonato, i miei conoscenti m'hanno dimenticato. | 14 rokonaim elhagytak, és ismerőseim elfelejtettek; |
15 La mia gente di casa e le mie serve mi han trattato come straniero, davanti ai loro occhi io sono stato come un pellegrino: | 15 házam zsellérei és szolgálóim idegennek néznek, jöttment vagyok szemükben; |
16 chiamai il mio servo e non rispose, eppure lo supplicavo colla mia bocca. | 16 szólítom szolgámat és nem felel, és könyörgésre kell fognom szavamat; |
17 La mia moglie ha avuto a schifo il mio fiato e io mi raccomandavo ai figli usciti dal mio seno. | 17 nőm undorodik a leheletemtől, bűzös vagyok tulajdon gyermekeim előtt; |
18 Anche gli stolti mi disprezzavano e appena m'ero allontanato da loro sparlavano di me. | 18 még a kisgyermekek is megvetnek; ha eltávozom tőlük, leszólnak engem; |
19 Quelli che una volta eran miei consiglieri mi aborrono, e quello da me più amato s'è volto contro di me. | 19 régi bizalmasaim undorodnak tőlem, s akit legjobban szerettem, ellenem fordult. |
20 Le mie ossa, consunte le carni, stanno attaccate alla pelle, e mi son restate soltanto le labbra intorno ai denti. | 20 Húsom fölemésztődött, a bőr csontjaimra tapadt, és ínyem elsorvadt fogaim körül. |
21 Abbiate pietà di me, abbiate pietà di me almeno voi, o miei amici, giacché la mano del Signore m'ha percosso! | 21 Szánjatok meg! Szánjatok meg legalább ti, barátaim! Mert az Úr keze érintett engem. |
22 Perchè mi perseguitate come Dio, e vi satollate colle mie carni? | 22 Miért üldöztök engem úgy, mint Isten, és mért nem tudtok betelni húsommal? |
23 Chi mi darà di fare scrivere le mie parole? Chi mi darà di farle tracciare in un libro con stile di ferro, | 23 Bárcsak felírnák szavaimat, vajha könyvbe jegyeznék azokat, |
24 e su lamina di piombo e di farle incidere collo scalpello sulla pietra? | 24 vas íróvesszővel ólomtáblára, vagy vésővel sziklába metszenék őket! |
25 Io so infatti che il mio redentore vive, e che nell'ultimo giorno io risorgerò dalla terra, | 25 Mert tudom, hogy megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről; |
26 e, circondato di nuovo dalla mia pelle, nella mia carne vedrò il mio Dio. | 26 és ismét körülvesz a bőröm, és saját testemben látom meg Istenemet; |
27 Io, proprio io lo vedrò: lo vedranno i miei occhi, e non altri. Questa è la speranza che ho riposta nel mio seno. | 27 én magam látom meg őt, és önnön szemem nézi őt, és nem más! E reményem van eltéve keblemben! |
28 Perchè dunque voi ora dite: Perseguitiamolo, troviamo la radice delle parole contro di lui? | 28 Nos, miért mondjátok tehát: ‘Vegyük őt üldözőbe, hadd találjuk meg benne a dolog gyökerét!?’ |
29 fuggite adunque davanti alla spada, perchè la spada è vendicatrice dell'iniquità, e sappiate che v'è un giudizio ». | 29 Fussatok a kard éle elől, mert a kard a jogtalanság megtorlója, és tudjátok meg, hogy van ítélet!« |