Psalmi 63

Bibbia Vulgata Clementina	Káldi-Neovulgáta
¹ In finem. Psalmus David.	¹ Dávid zsoltára, amikor Júda sivatagjában tartózkodott.
² Exaudi, Deus, orationem meam cum deprecor ; a timore inimici eripe animam meam.	² Isten, én Istenem, pirkadatkor már előtted virrasztok. Téged szomjaz a lelkem, utánad sóvárog a testem, puszta, úttalan, víztelen vidéken.
³ Protexisti me a conventu malignantium, a multitudine operantium iniquitatem.	³ Bárcsak megjelenhetnék előtted a szent helyen, és láthatnám hatalmadat és dicsőségedet!
⁴ Quia exacuerunt ut gladium linguas suas ; intenderunt arcum rem amaram,	⁴ Hisz irgalmad jobb, mint az élet, ajkam téged dicsér.
⁵ ut sagittent in occultis immaculatum.	⁵ Áldani akarlak, amíg csak élek, és nevedben emelem fel kezemet.
⁶ Subito sagittabunt eum, et non timebunt ; firmaverunt sibi sermonem nequam. Narraverunt ut absconderent laqueos ; dixerunt : Quis videbit eos ?	⁶ Szinte zsírral és kövérséggel telik el a lelkem, ujjong az ajkam és dicsér a szám.
⁷ Scrutati sunt iniquitates ; defecerunt scrutantes scrutinio. Accedet homo ad cor altum,	⁷ Ha reggelenként rólad elmélkedem, rád gondolok fekvőhelyemen.
⁸ et exaltabitur Deus. Sagittæ parvulorum factæ sunt plagæ eorum,	⁸ Hisz te megsegítettél engem, és szárnyad árnyékában örvendezhetem.
⁹ et infirmatæ sunt contra eos linguæ eorum. Conturbati sunt omnes qui videbant eos,	⁹ Lelkem tehozzád tapad, és jobbod erősen tart engem.
¹⁰ et timuit omnis homo. Et annuntiaverunt opera Dei, et facta ejus intellexerunt.	¹⁰ Akik pedig meg akarják rontani életemet, lesüllyednek a föld mélységeibe,
¹¹ Lætabitur justus in Domino, et sperabit in eo, et laudabuntur omnes recti corde.	¹¹ kard hatalmába kerülnek, sakálok osztályrésze lesznek.
	¹² Örvendezik akkor majd a király Istenben; Akik rá esküsznek, diadalmaskodnak valamennyien, mert elnémul a szája azoknak, akik gonoszat beszélnek.