Psalmi 63

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 In finem. Psalmus David.	1 Dávid zsoltára, amikor Júda sivatagjában tartózkodott.
2 Exaudi, Deus, orationem meam cum deprecor ; a timore inimici eripe animam meam.	2 Isten, én Istenem, pirkadatkor már előtted virrasztok. Téged szomjaz a lelkem, utánad sóvárog a testem, puszta, úttalan, víztelen vidéken.
3 Protexisti me a conventu malignantium, a multitudine operantium iniquitatem.	3 Bárcsak megjelenhetnék előtted a szent helyen, és láthatnám hatalmadat és dicsőségedet!
4 Quia exacuerunt ut gladium linguas suas ; intenderunt arcum rem amaram,	4 Hisz irgalmad jobb, mint az élet, ajkam téged dicsér.
5 ut sagittent in occultis immaculatum.	5 Áldani akarlak, amíg csak élek, és nevedben emelem fel kezemet.
6 Subito sagittabunt eum, et non timebunt ; firmaverunt sibi sermonem nequam. Narraverunt ut absconderent laqueos ; dixerunt : Quis videbit eos ?	6 Szinte zsírral és kövérséggel telik el a lelkem, ujjong az ajkam és dicsér a szám.
7 Scrutati sunt iniquitates ; defecerunt scrutantes scrutinio. Accedet homo ad cor altum,	7 Ha reggelenként rólad elmélkedem, rád gondolok fekvőhelyemen.
8 et exaltabitur Deus. Sagittæ parvulorum factæ sunt plagæ eorum,	8 Hisz te megsegítettél engem, és szárnyad árnyékában örvendezhetem.
9 et infirmatæ sunt contra eos linguæ eorum. Conturbati sunt omnes qui videbant eos,	9 Lelkem tehozzád tapad, és jobbod erősen tart engem.
10 et timuit omnis homo. Et annuntiaverunt opera Dei, et facta ejus intellexerunt.	10 Akik pedig meg akarják rontani életemet, lesüllyednek a föld mélységeibe,
11 Lætabitur justus in Domino, et sperabit in eo, et laudabuntur omnes recti corde.	11 kard hatalmába kerülnek, sakálok osztályrésze lesznek.
	12 Örvendezik akkor majd a király Istenben; Akik rá esküsznek, diadalmaskodnak valamennyien, mert elnémul a szája azoknak, akik gonoszat beszélnek.