Psalmi 44

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 In finem, pro iis qui commutabuntur. Filiis Core, ad intellectum. Canticum pro dilecto.	1 A karvezetőnek. Maszkíl, Kóré fiaitól.
2 Eructavit cor meum verbum bonum : dico ego opera mea regi. Lingua mea calamus scribæ velociter scribentis.	2 Isten, tulajdon fülünkkel hallottuk, atyáink beszélték el nekünk, mit műveltél napjaikban, a hajdankor napjaiban.
3 Speciosus forma præ filiis hominum, diffusa est gratia in labiis tuis : propterea benedixit te Deus in æternum.	3 Nemzeteket szórt szét kezed, őket pedig elültetted, népeket sanyargattál meg, őket pedig kiterjesztetted.
4 Accingere gladio tuo super femur tuum, potentissime.	4 Nem kardjukkal szereztek országot, s nem karjuk juttatta diadalra őket, hanem a te jobbod, a te karod, s arcod ragyogása, mert bennük lelted kedvedet.
5 Specie tua et pulchritudine tua intende, prospere procede, et regna, propter veritatem, et mansuetudinem, et justitiam ; et deducet te mirabiliter dextera tua.	5 Te vagy az én királyom és Istenem, te küldesz segítséget Jákobnak.
6 Sagittæ tuæ acutæ : populi sub te cadent, in corda inimicorum regis.	6 Általad ökleljük ellenségeinket, neveddel tiporjuk le támadóinkat.
7 Sedes tua, Deus, in sæculum sæculi ; virga directionis virga regni tui.	7 Mert nem az íjamban bízom, nem a kardom hoz szabadulást nekem.
8 Dilexisti justitiam, et odisti iniquitatem ; propterea unxit te Deus, Deus tuus, oleo lætitiæ, præ consortibus tuis.	8 Sanyargatóinktól te mentesz meg minket, és te szégyeníted meg gyűlölőinket.
9 Myrrha, et gutta, et casia a vestimentis tuis, a domibus eburneis ; ex quibus delectaverunt te	9 Mindennap Istenben dicsekszünk, és a te nevedet magasztaljuk mindörökké.
10 filiæ regum in honore tuo. Astitit regina a dextris tuis in vestitu deaurato, circumdata varietate.	10 De most elvetettél és szégyenben hagytál minket, nem vonultál ki seregeinkkel, ó Isten.
11 Audi, filia, et vide, et inclina aurem tuam ; et obliviscere populum tuum, et domum patris tui.	11 Megfutamítottál ellenségeink előtt, és gyűlölőink fosztogatnak minket.
12 Et concupiscet rex decorem tuum, quoniam ipse est Dominus Deus tuus, et adorabunt eum.	12 Vágójuhok gyanánt odaadtál minket, szétszórtál a nemzetek között.
13 Et filiæ Tyri in muneribus vultum tuum deprecabuntur ; omnes divites plebis.	13 Népedet ár nélkül eladtad, nem lettél gazdagabb a cserével.
14 Omnis gloria ejus filiæ regis ab intus, in fimbriis aureis,	14 Kiszolgáltattál szomszédaink gyalázásának, azok nevetésének és gúnyolódásának, akik körülöttünk laknak.
15 circumamicta varietatibus. Adducentur regi virgines post eam ; proximæ ejus afferentur tibi.	15 Példabeszédül vetettél minket a nemzeteknek, fejüket csóválgatják fölöttünk a népek.
16 Afferentur in lætitia et exsultatione ; adducentur in templum regis.	16 Egész nap szemem előtt van szégyenem, s arcom gyalázata elborít engem,
17 Pro patribus tuis nati sunt tibi filii ; constitues eos principes super omnem terram.	17 hogy gúnyolódót és szidalmazót kell hallanom, ellenséget és üldözőt kell látnom.
18 Memores erunt nominis tui in omni generatione et generationem : propterea populi confitebuntur tibi in æternum, et in sæculum sæculi.	18 Mindez ránk szakadt, pedig mi nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet.
	19 Szívünk nem fordult el tőled, és nem tértek el ösvényeink a te utaidtól,
	20 noha kiűztél minket a sakálok helyére, és beborítottál minket a halál árnyékával.
	21 Ha Istenünk nevét elfeledtük volna, ha más istenek felé tártuk volna kezünket,
	22 nemde számonkérné azt Isten? Hiszen ő ismeri a szív rejtekeit.
	23 Ámde minket mindenkor teérted gyilkolnak, és levágásra szánt juhoknak tartanak.
	24 Ébredj fel, miért alszol, Uram? Ébredj fel, ne taszíts el végleg!
	25 Miért fordítod el arcodat, s felejted el ínségünket és szorongatásunkat?
	26 Hisz lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földhöz tapadt. Kelj, Uram, segítségünkre, és irgalmadban válts meg minket!