Psalmi 18

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 In finem. Psalmus David.	1 A karvezetőnek. Dávidtól, az Úr szolgájától, aki ez ének igéit intézte az Úrhoz, amikor az Úr megszabadította őt minden ellenségének hatalmából
2 Cæli enarrant gloriam Dei, et opera manuum ejus annuntiat firmamentum.	2 és Saul kezéből. Így szólt tehát: Szeretlek Uram, én erősségem!
3 Dies diei eructat verbum, et nox nocti indicat scientiam.	3 Uram, én erősségem, menedékem és megszabadítóm; Én Istenem, segítségem, akiben reménykedem, oltalmazóm, üdvösségem szarva, aki fölemelsz engem.
4 Non sunt loquelæ, neque sermones, quorum non audiantur voces eorum.	4 Dicsérem és segítségül hívom az Urat, és megszabadulok ellenségeimtől.
5 In omnem terram exivit sonus eorum, et in fines orbis terræ verba eorum.	5 Körülvettek a halál hullámai, megrémítettek a gonoszság örvényei,
6 In sole posuit tabernaculum suum ; et ipse tamquam sponsus procedens de thalamo suo. Exsultavit ut gigas ad currendam viam ;	6 körülfogtak az alvilág kötelei, hatalmukba kerítettek a halál tőrei.
7 a summo cælo egressio ejus. Et occursus ejus usque ad summum ejus ; nec est qui se abscondat a calore ejus.	7 Szorultságomban az Urat hívtam segítségül, Istenemhez kiáltottam. Ő meghallgatta templomából szavam, és hozzá intézett kiáltásom a füléhez jutott.
8 Lex Domini immaculata, convertens animas ; testimonium Domini fidele, sapientiam præstans parvulis.	8 A föld megindult és megreszketett, alapjukban megrendültek a hegyek, és megindultak, mert ő haragra gerjedt.
9 Justitiæ Domini rectæ, lætificantes corda ; præceptum Domini lucidum, illuminans oculos.	9 Füst szállt fel orrából, és emésztő tűz a szájából, égő parazsat lövellt magából.
10 Timor Domini sanctus, permanens in sæculum sæculi ; judicia Domini vera, justificata in semetipsa,	10 Lehajtotta az eget és leszállott, ködhomály volt lába alatt.
11 desiderabilia super aurum et lapidem pretiosum multum, et dulciora super mel et favum.	11 Fölszállt a kerubok fölé, a szél szárnyain repült.
12 Etenim servus tuus custodit ea ; in custodiendis illis retributio multa.	12 Rejtekhelyévé tette a sötétséget, sátrat vont maga köré sötét vízből, a lég felhőiből.
13 Delicta quis intelligit ? ab occultis meis munda me ;	13 Arcának fényessége előtt futottak a felhők, a jégeső s az izzó parázs.
14 et ab alienis parce servo tuo. Si mei non fuerint dominati, tunc immaculatus ero, et emundabor a delicto maximo.	14 Dörgött az Úr az égből, hallatta hangját a Fölséges: jégeső és az izzó parázs.
15 Et erunt ut complaceant eloquia oris mei, et meditatio cordis mei in conspectu tuo semper. Domine, adjutor meus, et redemptor meus.	15 Kilőtte nyilait és szétszórta őket, leküldte villámait és szétzavarta őket.
	16 Előtűntek a vizek forrásai, feltárultak a földkerekség alapjai korholó szavadtól, Uram, haragod leheletének fúvásától.
	17 Lenyúlt a magasból, megfogott, a nagy vizekből kihúzott engem.
	18 Megszabadított hatalmas ellenségeimtől, nálamnál hatalmasabb gyűlölőimtől.
	19 Megrohantak engem nyomorúságom napján, de támaszom lett az Úr.
	20 Kivezetett a szabad térre engem, megmentett, mert kedvét lelte bennem.
	21 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, megjutalmazott kezem tisztasága szerint,
	22 mert megőriztem az Úr útjait, Istenemtől gonoszul el nem tértem.
	23 Mert szem előtt tartottam minden rendeletét, igaz ítéleteit magamtól el nem távolítottam.
	24 Mert szeplőtelen voltam előtte, s őrizkedtem, hogy vétkem ne legyen.
	25 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, kezemnek előtte ismeretes tisztasága szerint.
	26 A szenthez szent vagy, az ártatlan emberhez ártatlan,
	27 a választotthoz választott vagy, a fondorkodókat kiforgatod.
	28 Mert a megalázott népet megmented, de megalázod a kevélyek szemét.
	29 Mert te gyújtod meg, Uram, lámpásomat, Isten teszi világossá sötétségemet.
	30 Mert te ragadsz ki a kísértésből, Istenem által ugrom át a falat.
	31 Én Istenem! – Szeplőtelen az ő útja, tűzben próbált az Úr szava, oltalmazója ő minden benne bízónak.
	32 Valóban, ki Isten az Úron kívül? Ki kőszikla a mi Istenünkön kívül?
	33 Ő az Isten, aki erővel övezett fel engem, és szeplőtelenné tette utamat.
	34 Lábamat gyorssá tette mint a szarvasét, és magaslatokra állított fel engem.
	35 Kezemet harcra tanította, karom ércveretű íjat feszít.
	36 Üdvösséged pajzsát adtad nekem, jobbod fölemelt és jóságod naggyá tett engem.
	37 Tág teret nyitottál lépteimnek, és bokáim nem gyengültek el.
	38 Üldözőbe vettem ellenségeimet s elfogtam őket, nem tértem vissza, míg el nem pusztultak.
	39 Összetörtem őket, nem tudtak felkelni, a lábam alá estek.
	40 Erővel öveztél fel engem a harcra, az ellenem állókat alám vetetted.
	41 Megszalasztottad ellenségeimet, és gyűlölőimet széjjelszórtad.
	42 Kiáltottak, de nem volt, aki megmentse őket, kiáltottak az Úrhoz, de nem hallgatott rájuk.
	43 Szétszórtam őket, mint a szél a port, széttiportam őket, mint az utca sarát.
	44 Népem lázadásától megmentettél, nemzetek vezetőjévé tettél engem. Az a nép, amelyet nem ismertem, szolgámmá lett,
	45 mihelyt füle hallotta, engedelmeskedett nekem. Idegen fiak hízelegtek nekem,
	46 idegenek fiai erejüket vesztették, remegtek rejtekükben.
	47 Él az Úr, áldott legyen Segítőm, magasztalják az én megmentő Istenemet!
	48 Isten, aki megengeded, hogy bosszút álljak, és népeket vetsz alám, aki megszabadítasz haragos ellenségeimtől,
	49 az ellenem támadók fölé juttatsz, megszabadítasz az erőszak emberétől.
	50 Dicsérlek érte, Uram, a nemzetek között, és zsoltárt zengek nevednek,
	51 aki bőségesen segíti királyát, aki irgalmat gyakorol Fölkentjével, Dáviddal és utódaival mindörökké.