Giobbe 33

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Audi igitur, Iob, eloquia mea et omnes sermones meos ausculta.	1 Halljad tehát, Jób, beszédemet, és figyelj minden szavamra!
2 Ecce aperui os meum, loquatur lingua mea in faucibus meis.	2 Íme, megnyitom számat, szóljon nyelvem torkomban!
3 Ex recto corde sermones mei sunt, et sententiam puram labia mea loquentur.	3 Becsületes szívből jönnek szavaim, és tiszta véleményt hirdet ajkam.
4 Spiritus Dei fecit me, et spiraculum Omnipotentis vivificavit me.	4 Isten lehelete alkotott, s a Mindenható fuvallata éltet engem.
5 Si potes, responde mihi, praepara te coram me et consiste.	5 Ha tudsz, csak felelj meg nekem és állj ki velem szemben.
6 Ecce ego sicut tu coram Deo sum et de eodem luto abscissus sum et ego.	6 hisz engem is Isten alkotott, mint téged, ugyanolyan agyagból alkotott engem is,
7 Verumtamen terror meus non te terreat, et onus meum non sit tibi grave.	7 a tőlem való félelem ne rettentsen meg téged, és ékesszólásom ne legyen terhedre!
8 Dixisti ergo in auribus meis, et vocem verborum tuorum audivi:	8 Nos, te azt mondtad fülem hallatára, hallottam beszéded szavát:
9 “Mundus sum ego et absque delicto; immaculatus, et non est iniquitas in me.	9 ‘Tiszta vagyok és bűntelen, mocsok nélkül és nincs gonoszság bennem!
10 Quia querelas in me repperit, ideo arbitratus est me inimicum sibi;	10 Íme, ő vádakat talál ki ellenem és ellenségének néz engem!
11 posuit in nervo pedes meos, custodivit omnes semitas meas”.	11 Béklyóba szorítja lábamat és figyeli minden utamat!’
12 Hoc est ergo, in quo non es iustificatus, respondebo tibi, quia maior est Deus homine.	12 Ez az, amiben nincs igazad, felelem neked, mert Isten különb az embernél.
13 Quare adversus eum contendis, quod non ad omnia verba responderit tibi?	13 Azért perelsz vele, mert egyetlen szavadat sem méltatta válaszra?
14 Semel loquitur Deus, et secundo idipsum non repetit.	14 Egyszer szól Isten, és nem hozza elő ugyanazt másodszor:
15 Per somnium in visione nocturna, quando irruit sopor super homines, et dormiunt in lectulo,	15 álom által, éjjeli látomásban, amikor mély álom száll az emberekre, s az ágyon szenderegnek;
16 tunc aperit aures virorum et in visionibus terret eos,	16 megnyitja akkor az emberek fülét és megintve fegyelemre tanítja őket,
17 ut avertat hominem ab his, quae facit, et liberet eum de superbia,	17 hogy eltérítse az embert tetteitől, és megszabadítsa a kevélységtől,
18 eruens animam eius a fovea et vitam illius, ut non transeat canalem mortis.	18 hogy visszatartsa lelkét a sírveremtől, és életét, hogy ne rohanjon kardba.
19 Increpat quoque per dolorem in lectulo, et tremitus ossium eius continuus.	19 Meg is feddi őt még fájdalommal az ágyban, és megfonnyasztja minden csontját,
20 Abominabilis ei fit in vita sua panis, et animae illius cibus ante desiderabilis.	20 úgy, hogy megutálja élete a kenyeret, és lelke a régi kedvelt ételt;
21 Tabescet caro eius in conspectu, et ossa, quae non videbantur, nudabuntur.	21 húsa elsorvad, csontjai pedig, amelyek be voltak borítva, előtűnnek.
22 Appropinquavit corruptioni foveae, et vita illius mortiferis sedibus.	22 Lelke a sírveremhez közeledik, és élete a halálthozókhoz.
23 Si fuerit apud eum angelus, unus de milibus interpres, ut annuntiet homini aequitatem,	23 De ha közbenjár érte egy angyal, csak egy az ezer közül, hogy hírül adja az embernek kötelességét,
24 miserebitur eius et dicet: “Libera eum, ut non descendat in foveam; inveni, in quo ei propitier”.	24 megkönyörül majd rajta és mondja: ‘Engedd őt szabadon, hogy ne szálljon a sírverembe, megtaláltam már, amiért neki kegyelmezzek.’
25 Revirescet caro eius plus quam in iuventute, revertetur ad dies adulescentiae suae.	25 Ha el is sorvadt teste a büntetésektől, újra kezdi ifjúsága napjait.
26 Deprecabitur Deum, et placabilis ei erit; et videbit faciem eius in iubilo, et reddet homini iustitiam suam.	26 Könyörög Istenhez, és ő kegyébe fogadja, hogy ujjongva láthassa arcát, és visszaadja az embernek igazságát.
27 Canit ad homines et dicit: “Peccavi et iustitiam perverti et non debui satisfacere.	27 Körültekint az emberek között és mondja: ‘Vétkeztem és valóban helytelenül cselekedtem, de nem bűnhődtem, amint méltó voltam:
28 Liberavit animam suam, ne pergeret in foveam, sed vivens lucem videret”.	28 megváltotta lelkemet, hogy ne szálljon a sírverembe, hanem éljek és lássam a napvilágot!’
29 Ecce haec omnia operatur Deus duobus, tribus vicibus cum homine,	29 Íme, mindezeket cselekszi Isten, kétszer is, akár háromszor is az emberrel,
30 ut revocet animas eorum a fovea et illuminet luce viventium.	30 hogy visszarántsa lelkét az enyészettől, hogy megvilágítsa az élők napfényével.
31 Attende, Iob, et audi me et tace, dum ego loquor.	31 Figyelmezz, Jób, és hallgass rám! Légy csendben, hadd beszéljek én!
32 Si autem habes quod loquaris, responde mihi; loquere, volo enim te apparereiustum.	32 Ha van mondanivalód, felelj meg nekem, beszélj, mert szívesen adnék neked igazat.
33 Quod si non habes, audi me; tace, et docebo te sapientiam ”.	33 Ha pedig nincs mit mondanod, hallgass engem, légy csendben, majd bölcsességre tanítalak!«