Giobbe 31

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Pepigi foedus cum oculis meis ut ne cogitarem quidem de virgine.	1 Szerződést kötöttem szememmel, hogy szűzre nem tekintek.
2 Quae enim pars mea apud Deum desuper, et quae hereditas apud Omnipotentem in excelsis?	2 És mi a jutalmam Istentől felülről, s örökrészem a Mindenhatótól a magasságból?
3 Numquid non perditio est iniquo, et alienatio operantibus iniustitiam?	3 Nemde a romlás a bűnös számára van, s a balsors a gonosztevő részére!
4 Nonne ipse considerat vias meas et cunctos gressus meos dinumerat?	4 Nem látja-e ő útjaimat és nem számlálja-e minden lépésemet?
5 Si ambulavi in vanitate, et festinavit in dolo pes meus,	5 Vajon hamisságban jártam-e, és csalárdságra sietett-e lábam?
6 appendat me in statera iusta et sciat Deus integritatem meam.	6 Vessen engem igaz mérlegre és győződjék meg Isten az ártatlanságomról!
7 Si declinavit gressus meus de via, et si secutum est oculos meos cor meum, et si manibus meis adhaesit macula,	7 Vajon letért-e lépésem az útról, és szemem után járt-e szívem? Tapad-e kezemhez szenny?
8 seram, et alius comedat, et progenies mea eradicetur.	8 Akkor vessek én, de más fogyassza, és tépjék ki tövestül termésemet!
9 Si deceptum est cor meum super muliere, et si ad ostium amici mei insidiatus sum,	9 Vajon bomlott-e szívem asszony után? És leselkedtem-e barátom ajtajánál?
10 molat pro alio uxor mea, et super illam incurventur alii.	10 Akkor feleségem más cédája legyen, és mások hajoljanak föléje!
11 Hoc enim nefas est et iniquitas iudicialis;	11 Mert ez gyalázat lett volna, és igen nagy gonoszság,
12 ignis est usque ad perditionem devorans et omnia eradicans genimina.	12 tűz, amely pusztít az enyészetig, és kiirt minden termést.
13 Si contempsi subire iudicium cum servo meo et ancilla mea, cum disceptarent adversum me,	13 Semmibe vettem-e szolgám igazát, vagy szolgálómét, amikor velem pereskedtek?
14 quid enim faciam, cum surrexerit ad iudicandum Deus; et, cum quaesierit, quid respondebo illi?	14 Mitévő lennék, ha Isten felkelne ítéletre? És ha számon kérne, mit felelnék neki?
15 Numquid non in ventre fecit me, qui et illum operatus est, et formavit me in visceribus unus?	15 Nem az teremtett-e engem a méhben, aki azt is alkotta? És nem ugyanő formált-e engem az anya testében?
16 Si negavi, quod volebant, pauperibus et oculos viduae languescere feci;	16 Megtagadtam-e a szegényektől, amit kívántak? Epedni hagytam-e az özvegy szemét?
17 si comedi buccellam meam solus, et non comedit pupillus ex ea,	17 Egyedül fogyasztottam-e falatomat, és nem kapott-e belőle az árva is?
18 quia ab infantia mea educavi eum ut pater et de ventre matris meae direxi eam;	18 – Hiszen ifjúkorom óta növekedett velem a részvét és anyám méhéből jött ki velem! –
19 si despexi pereuntem, eo quod non habuerit indumentum, et absque operimento pauperem;	19 Láttam-e veszni indulót úgy, hogy nem volt ruhája, és szegényt úgy, hogy nem volt takarója,
20 si non benedixerunt mihi latera eius, et de velleribus ovium mearum calefactus est;	20 és nem áldottak-e engem akkor az ő oldalai, és nem melegedett-e juhaim gyapjában?
21 si levavi super pupillum manum meam, cum viderem in porta adiutorium mihi,	21 Vajon fölemeltem-e kezemet az árva ellen, mert erősebbnek láttam magamat a kapuban?
22 umerus meus a iunctura sua cadat, et brachium meum cum ossibus lacertorum confringatur,	22 Akkor szakadjon le vállam a lapockájáról, és törjék le karom a csontjáról!
23 quia timor super me calamitas a Deo, et contra maiestatem eius nihil valerem!	23 Hisz mindig féltem volna Istentől, akár a rám szakadó ártól, s el sem tudtam volna viselni a terhét.
24 Si putavi aurum securitatem meam et obryzo dixi: Fiducia mea!;	24 Vajon az aranyat tartottam-e erősségemnek, és mondtam-e a színaranynak: Te vagy bizodalmam!
25 si laetatus sum super multis divitiis meis, et quia plurima repperit manus mea;	25 Örültem-e annak, hogy bőven volt vagyonom, és hogy sokat szerzett kezem?
26 si vidi solem, cum fulgeret, et lunam incedentem clare,	26 Néztem-e a napot, amint ragyogott, s a holdat, amint szépen úszott?
27 et decepit me in abscondito cor meum, et osculatus sum manum meam ore meo,	27 És közben engedett-e szívem titokban a csábításnak, és csókra emeltem-e kezemet a számhoz?
28 quae est iniquitas iudicialis, eo quod negassem Deum desuper;	28 Igen nagy gonoszság lett volna ez is. Tagadása a fölséges Istennek!
29 si gavisus sum ad ruinam eius, qui me oderat, et exsultavi quod invenisset eum malum,	29 Örültem-e annak romlásán, aki gyűlölt engem és ujjongtam-e, ha baleset érte?
30 cum non dederim ad peccandum guttur meum, ut expeterem maledicens animam eius;	30 Hiszen nem engedtem, hogy torkom vétkezzék, hogy átokkal kihívjam halálát.
31 si non dixerunt viri tabernaculi mei: “Quis det, qui de carnibus eius nonsaturatus sit?”;	31 Nem mondták-e sátram lakói: ‘Ne lakjunk-e jól pecsenyéjéből?’
32 foris non mansit peregrinus, ostium meum viatori patuit;	32 – Nem hált a jövevény az utcán, nyitva állt ajtóm a vándornak! –
33 si abscondi quasi homo peccatum meum et celavi in sinu meo iniquitatem meam;	33 Palástoltam-e bűnömet emberi módon, s elrejtettem-e vétkemet keblemben?
34 si expavi ad multitudinem nimiam, et despectio propinquorum terruit me, et magis tacui nec egressus sum ostium.	34 Féltem-e nagy sokaságtól, és visszariasztott-e a rokonság lenézése, úgy, hogy inkább hallgattam, ki sem mozdultam az ajtón?
35 Quis mihi tribuat auditorem? Ecce signum meum! Omnipotens respondeat mihi! Ecce liber, quem scripsit vir litis meae,	35 Bár lenne, aki meghallana engem, és meghallgatná óhajomat a Mindenható, s az írná meg a vádiratot, aki meg is ítél,
36 ut in umero meo portem illum et alligem illum quasi coronam mihi.	36 hogy a vállamon hordozzam, és ékességként felköthessem fejemre!
37 Numerum graduum meorum pronuntiabo illi et quasi principem adibo eum.	37 Minden lépésemnél hírül adnám és bemutatnám neki, mint fejedelemnek!
38 Si adversum me terra mea clamat, et cum ipsa sulci eius deflent;	38 Bosszúért kiált-e ellenem szántóföldem, és sírnak-e vele barázdái?
39 si fructus eius comedi absque pecunia et animam agricolarum eius afflixi,	39 Megettem-e termését fizetés nélkül, keserítettem-e szántói lelkét?
40 pro frumento oriatur mihi tribulus, et pro hordeo herba foetida! ”. Finita sunt verba Iob.	40 Akkor búza helyett tövist és árpa helyett gazt teremjen nekem!« Véget értek Jób szavai.