Giobbe 7

BIBBIA CEI 2008	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 L’uomo non compie forse un duro servizio sulla terra e i suoi giorni non sono come quelli d’un mercenario?	1 Katonasor az ember élete a földön, és napjai olyanok, mint a napszámos napjai:
2 Come lo schiavo sospira l’ombra e come il mercenario aspetta il suo salario,	2 kívánkozik árnyék után, mint a szolga, és várja munkája végét, mint a napszámos.
3 così a me sono toccati mesi d’illusione e notti di affanno mi sono state assegnate.	3 Nekem is kárba veszett hónapok jutottak részemül, és keserves éjjeleket számlálok magamnak.
4 Se mi corico dico: “Quando mi alzerò?”. La notte si fa lunga e sono stanco di rigirarmi fino all’alba.	4 Ha lefekszem, kérdem: Mikor kelek újra? Majd várom az estét, és mire beáll a szürkület, jóllakom kínnal.
5 Ricoperta di vermi e di croste polverose è la mia carne, raggrinzita è la mia pelle e si dissolve.	5 Rothadásba, por szennyébe öltözik a testem, bőröm elszárad és összezsugorodik.
6 I miei giorni scorrono più veloci d’una spola, svaniscono senza un filo di speranza.	6 Napjaim gyorsabban szaladnak, mint a takács vetélője, és remény nélkül eltűnnek.
7 Ricòrdati che un soffio è la mia vita: il mio occhio non rivedrà più il bene.	7 Emlékezzél meg, hogy életem már csak lehelet, és szemem nem lát többé boldogságot.
8 Non mi scorgerà più l’occhio di chi mi vede: i tuoi occhi mi cercheranno, ma io più non sarò.	8 Nem lát engem többé ember szeme; mire rám veted szemedet, már nem vagyok.
9 Una nube svanisce e se ne va, così chi scende al regno dei morti più non risale;	9 Amint a felhő elenyészik, elmegy, úgy nem jön fel többé, aki alászállt az alvilágba;
10 non tornerà più nella sua casa, né più lo riconoscerà la sua dimora.	10 nem tér már vissza házába, és otthona nem látja többé viszont.
11 Ma io non terrò chiusa la mia bocca, parlerò nell’angoscia del mio spirito, mi lamenterò nell’amarezza del mio cuore!	11 Ezért én sem türtőztetem számat, szólok lelkem gyötrelmében, panaszkodom lelkem keservében:
12 Sono io forse il mare oppure un mostro marino, perché tu metta sopra di me una guardia?	12 óceán vagyok-e vagy szörnyeteg, hogy börtönbe vetsz engem?
13 Quando io dico: “Il mio giaciglio mi darà sollievo, il mio letto allevierà il mio lamento”,	13 Ha gondolom: Majd megvigasztal fekvőhelyem, könnyebbségem lesz, ha elmerengek ágyamon,
14 tu allora mi spaventi con sogni e con fantasmi tu mi atterrisci.	14 akkor álmokkal rettegtetsz és rémlátással rémítesz,
15 Preferirei morire soffocato, la morte piuttosto che vivere in queste mie ossa.	15 úgyhogy inkább megfulladást áhít a lelkem, és halál után epednek csontjaim.
16 Mi sto consumando, non vivrò più a lungo. Lasciami, perché un soffio sono i miei giorni.	16 Undorodom! Nem kívánok tovább élni! Kímélj meg, hisz merő semmi az életem!
17 Che cosa è l’uomo perché tu lo consideri grande e a lui rivolga la tua attenzione	17 Mi is az ember, hogy nagyra tartod, és érdemesnek látod vele törődni,
18 e lo scruti ogni mattina e ad ogni istante lo metta alla prova?	18 minden reggel meglátogatod, és minduntalan próbára teszed?
19 Fino a quando da me non toglierai lo sguardo e non mi lascerai inghiottire la saliva?	19 Még meddig tart, hogy nem kímélsz, és nem engeded, hogy nyugodtan nyelhessem le nyálamat?
20 Se ho peccato, che cosa ho fatto a te, o custode dell’uomo? Perché mi hai preso a bersaglio e sono diventato un peso per me?	20 Vétkeztem? Mit tettem ezzel neked, óh emberek Őre! Miért tettél céltábládnak, hogy terhe lettem önmagamnak?
21 Perché non cancelli il mio peccato e non dimentichi la mia colpa? Ben presto giacerò nella polvere e, se mi cercherai, io non ci sarò!».	21 Miért nem törlöd el a vétkemet, és miért nem veszed el a bűnömet? Lám – most a porba térek megnyugodni, és ha holnap keresel, már nem leszek!«