Giobbe 6

BIBBIA CEI 2008	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Giobbe prese a dire:	1 Jób pedig ezekkel a szavakkal válaszolt:
2 «Se ben si pesasse la mia angoscia e sulla stessa bilancia si ponesse la mia sventura,	2 »Bár mérlegre vetnék haragot érdemlő vétkeimet és a nyomorúságot, melyet szenvedek,
3 certo sarebbe più pesante della sabbia del mare! Per questo le mie parole sono così avventate,	3 akkor, mint a tenger fövenye, ez bizonyulna nehezebbnek; ezért vannak tele szavaim keserűséggel!
4 perché le saette dell’Onnipotente mi stanno infitte, sicché il mio spirito ne beve il veleno e i terrori di Dio mi si schierano contro!	4 Mert belém fúródtak az Úr nyilai, és mérgük felissza lelkemet; az Úr rémítései hadakoznak ellenem.
5 Raglia forse l’asino selvatico con l’erba davanti o muggisce il bue sopra il suo foraggio?	5 Ordít-e a vadszamár, ha füve van? Vagy bőg-e az ökör, ha teli jászol előtt áll?
6 Si mangia forse un cibo insipido, senza sale? O che gusto c’è nel succo di malva?	6 És lehet-e enni ízetlent, ami nincsen megsózva, vagy enni jóízűen azt, ami megízlelve halált okoz?
7 Ciò che io ricusavo di toccare ora è il mio cibo nauseante!	7 Amit azelőtt illetni sem akartam, nyomorúságomban az lett most ételem!
8 Oh, mi accadesse quello che invoco e Dio mi concedesse quello che spero!	8 Bárcsak jönne, amit kértem, és megadná Isten, amit remélek,
9 Volesse Dio schiacciarmi, stendere la mano e sopprimermi!	9 és tetszenék neki, hogy összezúzzon, felemelje kezét és végezzen velem!
10 Questo sarebbe il mio conforto, e io gioirei, pur nell’angoscia senza pietà, perché non ho rinnegato i decreti del Santo.	10 Akkor még az lenne vigaszom, hogy bár kínnal sújt és meg nem kímél, mégsem ellenkezem a Szent szavaival.
11 Qual è la mia forza, perché io possa aspettare, o qual è la mia fine, perché io debba pazientare?	11 Mi az én erőm, hogy kitartsak? És mi a végem, hogy türelmesen várjak?
12 La mia forza è forse quella dei macigni? E la mia carne è forse di bronzo?	12 Talán a kövek erőssége az én erőm? Talán ércből van a testem?
13 Nulla c’è in me che mi sia di aiuto? Ogni successo mi è precluso?	13 Íme: nincsen magamban segítségem, s az enyéim is messze eltávoztak tőlem.
14 A chi è sfinito dal dolore è dovuto l’affetto degli amici, anche se ha abbandonato il timore di Dio.	14 Aki megvonja barátjától a könyörületet, elhagyja az Úr félelmét.
15 I miei fratelli sono incostanti come un torrente, come l’alveo dei torrenti che scompaiono:	15 Testvéreim cserben hagynak, mint a patakok, amelyek hirtelen kiöntenek medrükből;
16 sono torbidi per il disgelo, si gonfiano allo sciogliersi della neve,	16 zavarosak a jégtől, ömlik beléjük a hólé;
17 ma al tempo della siccità svaniscono e all’arsura scompaiono dai loro letti.	17 hőség idején azonban véget érnek, s amint felmelegszik, elapadnak medrükben;
18 Le carovane deviano dalle loro piste, avanzano nel deserto e vi si perdono;	18 tétován kanyarog folyásuk útja, felszállnak az űrbe és eltűnnek.
19 le carovane di Tema li cercano con lo sguardo, i viandanti di Saba sperano in essi:	19 Keresik őket Tema karavánjai, bizakodnak bennük Sába vándor menetei,
20 ma rimangono delusi d’aver sperato, giunti fin là, ne restano confusi.	20 de szégyent vallanak bizakodásukkal, elmennek hozzájuk s kudarcot vallanak.
21 Così ora voi non valete niente: vedete una cosa che fa paura e vi spaventate.	21 Ti is most ilyenek vagytok hozzám: lám visszariadtatok, látva csapásomat!
22 Vi ho detto forse: “Datemi qualcosa”, o “Con i vostri beni pagate il mio riscatto”,	22 Vajon mondtam-e: Hozzatok nekem valamit! Adjatok nekem vagyonotokból!?
23 o “Liberatemi dalle mani di un nemico”, o “Salvatemi dalle mani dei violenti”?	23 Vagy: Mentsetek ki az ellenség kezéből! A zsarolók kezéből váltsatok ki engem!?
24 Istruitemi e allora io tacerò, fatemi capire in che cosa ho sbagliato.	24 Csak oktassatok, majd én hallgatok; ha netán tévedtem, adjátok tudtomra!
25 Che hanno di offensivo le mie sincere parole e che cosa dimostrano le vostre accuse?	25 Miért gáncsoltok őszinte beszédet, holott közületek nincs, aki ellenem tanúskodni tudna?
26 Voi pretendete di confutare le mie ragioni, e buttate al vento i detti di un disperato.	26 Csak korholás végett gondoltok ki beszédeket, s a szavakat szélnek bocsátjátok;
27 Persino su un orfano gettereste la sorte e fareste affari a spese di un vostro amico.	27 rátámadtok az árvára, és barátotokat kiforgatni igyekeztek.
28 Ma ora degnatevi di volgervi verso di me: davanti a voi non mentirò.	28 De végezzétek csak el, amit kezdtetek, hallgassatok meg és lássátok, hazudok-e?
29 Su, ricredetevi: non siate ingiusti! Ricredetevi: io sono nel giusto!	29 Feleljetek, kérlek, elfogultság nélkül, és szólva, igaz ítéletet tegyetek,
30 C’è forse iniquità sulla mia lingua o il mio palato non sa distinguere il male?	30 akkor nem találtok hamisságot nyelvemen, és torkomból nem hangzik dőreség!