Salmi 88

BIBBIA CEI 1974	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 'Canto. Salmo. Dei figli di Core. Al maestro del coro. Su "Macalat". Per canto. Maskil. Di Eman l'Ezraita.'	1 Kóré fiainak éneke. Zsoltár. A karvezetőnek. A »Mahálát« szerint. Éneklésre.
2 Signore, Dio della mia salvezza, davanti a te grido giorno e notte.	2 Uram, szabadításom Istene, éjjel-nappal hozzád kiáltok.
3 Giunga fino a te la mia preghiera, tendi l'orecchio al mio lamento.	3 Jusson színed elé imádságom, füledet hajtsd könyörgésemre.
4 Io sono colmo di sventure, la mia vita è vicina alla tomba.	4 Mert fájdalommal van tele a lelkem és életem az alvilághoz közeledik.
5 Sono annoverato tra quelli che scendono nella fossa, sono come un morto ormai privo di forza.	5 A sírba szállók közé soroltak engem, olyanná lettem, mint akinek nincsen segítsége.
6 È tra i morti il mio giaciglio, sono come gli uccisi stesi nel sepolcro, dei quali tu non conservi il ricordo e che la tua mano ha abbandonato.	6 A holtak között van fekhelyem, mint a halálra sebzettek, akik a sírban alszanak, akikről nem emlékezel meg többé, és akiket kitéptek kezedből.
7 Mi hai gettato nella fossa profonda, nelle tenebre e nell'ombra di morte.	7 Letettél engem a verem mélyére, a sötétségbe s a halál árnyékába.
8 Pesa su di me il tuo sdegno e con tutti i tuoi flutti mi sommergi.	8 Rám nehezedett haragod, rám zúdítottad minden hullámodat.
9 Hai allontanato da me i miei compagni, mi hai reso per loro un orrore. Sono prigioniero senza scampo;	9 Eltávolítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük; Fogoly vagyok és nincs menekvésem.
10 si consumano i miei occhi nel patire. Tutto il giorno ti chiamo, Signore, verso di te protendo le mie mani.	10 Szemem elbágyad a gyötrelemtől. Uram, egész nap tehozzád kiáltok, feléd terjesztem kezemet:
11 Compi forse prodigi per i morti? O sorgono le ombre a darti lode?	11 Vajon a holtakkal művelsz-e csodákat, és fölkelnek-e az árnyak, hogy dicsérjenek téged?
12 Si celebra forse la tua bontà nel sepolcro, la tua fedeltà negli inferi?	12 Vajon hirdeti-e valaki a sírban irgalmasságodat és hűségedet az enyészet helyén?
13 Nelle tenebre si conoscono forse i tuoi prodigi, la tua giustizia nel paese dell'oblio?	13 Vajon a sötétség helyén ismerik-e csodáidat és igazságodat a feledés földjén?
14 Ma io a te, Signore, grido aiuto, e al mattino giunge a te la mia preghiera.	14 Uram, én hozzád kiáltok, kora reggel eléd száll imádságom.
15 Perché, Signore, mi respingi, perché mi nascondi il tuo volto?	15 Miért taszítasz el engem, Uram, miért rejted el tőlem arcodat?
16 Sono infelice e morente dall'infanzia, sono sfinito, oppresso dai tuoi terrori.	16 Szegény és halálos beteg vagyok ifjúkorom óta, a tőled való rettegés súlya nyom, bensőm összezavarodott.
17 Sopra di me è passata la tua ira, i tuoi spaventi mi hanno annientato,	17 Átcsapott rajtam haragod és megrendítettek engem borzalmaid.
18 mi circondano come acqua tutto il giorno, tutti insieme mi avvolgono.	18 Körülvesznek engem, mint a vizek, egész nap, mindenünnen körülvesznek.
19 Hai allontanato da me amici e conoscenti, mi sono compagne solo le tenebre.	19 Eltávolítottad tőlem a barátokat és a közelállókat, csak a sötétség a társam.