Giobbe 4

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Respondens autem Eliphaz Themanites dixit:	1 Válaszolt pedig a temáni Elifáz és mondta:
2 “ Si coeperimus loqui tibi, forsitan moleste accipies; sed conceptum sermonem tenere quis poterit?	2 »Tán bosszantásnak veszed, ha megkíséreljük a választ, de ki tudja magába fojtani gondolatát?
3 Ecce, docuisti multos et manus lassas roborasti;	3 Lám, te sokakat oktattál s erőssé tettél fáradt karokat,
4 vacillantes confirmaverunt sermones tui, et genua trementia confortasti.	4 szavaid fenntartottak támolygókat, s erőt öntöttél roskadó térdekbe.
5 Nunc autem venit super te plaga, et defecisti; tetigit te, et conturbatus es.	5 Most meg, hogy rád jött a csapás, zokon veszed, s amikor téged sújtott, zavarba jöttél!
6 Nonne timor tuus est fiducia tua, spes tua est perfectio viarum tuarum?	6 Hová lett istenfélelmed, kitartásod, hová türelmed, s útjaid tökéletessége?
7 Recordare, obsecro te, quis umquam innocens periit, aut quando recti deleti sunt?	7 Emlékezz, kérlek, pusztult-e valaha valaki ártatlanul, és tönkrement-e valahol, aki becsületes?
8 quin potius vidi eos, qui operantur iniquitatem et seminant dolores et metunt eos,	8 Inkább úgy láttam: akik gonoszságot szántanak és fájdalmat vetnek, azt is aratnak;
9 flante Deo perisse, et spiritu irae eius esse consumptos.	9 tönkreteszi őket Isten lehelete, elemészti haragjának vihara.
10 Rugitus leonis et vox leaenae et dentes catulorum leonum contriti sunt.	10 Az oroszlán ordítása, a nőstény bömbölése, s az oroszlánkölykök fogai összetörnek!
11 Leo periit, eo quod non haberet praedam, et catuli leonis dissipati sunt.	11 Préda híján elpusztul a tigris, s az oroszlán kölykei elszélednek.
12 Porro ad me furtive verbum delatum est, et suscepit auris mea sussurrum eius.	12 Továbbá: Titkos szó jutott el hozzám, és fülemet lopva érte a nesze;
13 In horrore visionis nocturnae, quando solet sopor occupare homines,	13 éjjeli álomlátás rémségei között, amikor mély álom borul az emberekre,
14 pavor tenuit me et tremor, et omnia ossa mea perterrita sunt.	14 félelem és rettegés fogott el engem, megrendült minden csontom!
15 Et cum spiritus, me praesente, transiret, inhorruerunt pili carnis meae.	15 Szellő suhant el ekkor mellettem, mire felborzadt minden hajszál a fejemen;
16 Stetit quidam, cuius non agnoscebam vultum, imago coram oculis meis, et vocem quasi aurae lenis audivi:	16 ott állt valaki, de nem vettem ki arcát, egy alak szemeim előtt, és hallottam szava halk suttogását:
17 “Numquid homo Dei comparatione iustificabitur, aut factore suo purior erit vir?”.	17 Lehet-e ember igaz Isten előtt? Lehet-e férfi tiszta Alkotója előtt?
18 Ecce, in servis suis fiduciam non habet et in angelis suis reperit pravitatem.	18 Lám, akik neki szolgálnak, azok sem állhatatosak, még angyalaiban is talál hibát!
19 Quanto magis hi, qui habitant domosluteas, quorum fundamentum est in pulvere. Consumentur velut tinea!	19 Nos akkor a vályogházak lakói, akiknek homokon van az alapzatuk, elpusztulnak, mint amit a moly emészt;
20 De mane usque ad vesperam succidentur et, quia nullus intellegit, in aeternum peribunt.	20 véget érnek reggeltől estére, elmúlnak örökre, anélkül, hogy bárki észrevenné;
21 Nonne evulsum est reliquum eorum ab eis? Morientur, et non in sapientia.	21 utódaikat is elveszik tőlük, meghalnak, mégpedig bölcsesség nélkül.