Scrutatio

Sabato, 27 aprile 2024 - Santa Zita ( Letture di oggi)

Giobbe 17

font
NOVA VULGATAKÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Spiritus meus attenuatus est,
dies mei exstincti,
et solum mihi superest sepulcrum.
1 A lelkem megtört, napjaim végüket járják, már csak a sír vár rám!
2 Nonne irrisiones circumdant me,
et in amaritudinibus moratur oculus meus?
2 Nem vétettem, mégis keserűségeken időzik szemem.
3 Pone pignus pro me iuxta te;
et quis umquam spondens percutiet manum meam?
3 Szabadíts meg, Uram, és végy magad mellé, akkor bárki keze küzdhet ellenem!
4 Cor eorum longe fecisti a disciplina;
propterea non exaltabuntur.
4 Szívüket elzártad a belátástól, ezért nem kerekedhetnek felül!
5 Praedam pollicetur sociis,
sed oculi filiorum eius deficient.
5 Az ilyen prédát ígér barátainak, mialatt gyermekei szeme eleped.
6 Posuit me quasi in proverbium vulgi
et conspuendum in faciem.
6 Példabeszéddé tett engem a népnél, s elrettentő példa vagyok előttük.
7 Caligavit ab indignatione oculus meus,
et membra mea quasi in umbram redacta sunt.
7 Szemem homályba borult a bánkódástól, és tagjaim olyanok lettek, mint az árnyék.
8 Stupebunt iusti super hoc,
et innocens contra impium excitabitur.
8 Szörnyülködnek ezen az igazak, s a tiszta felháborodik a képmutató ellen;
9 Et tenebit iustus viam suam,
et mundus manibus addet fortitudinem.
9 az igaz kitart a maga útján, s a tisztakezű erőben gyarapszik.
10 Igitur omnes vos convertimini et venite,
et non inveniam in vobis ullum sapientem.
10 De gyertek csak ismét, valahányan vagytok, bár egy bölcsre sem akadok közöttetek!
11 Dies mei transierunt, cogitationes meae dissipatae sunt
et desideria cordis mei.
11 Napjaim elmúltak, terveim meghiúsultak, amelyek szívemet gyötörték,
12 Noctem verterunt in diem;
et rursum post tenebras properat lux.
12 s az éjjelt nappallá változtatták, úgy, hogy sötétség után újra világosságot várok.
13 Si sustinuero, infernus domus mea est;
et in tenebris stravi lectulum meum.
13 Remélhetek-e valamit? Az alvilág a lakásom, s a sötétségben vetem meg ágyamat;
14 Putredini dixi: Pater meus es!;
Mater mea et soror mea! vermibus.
14 a rothadásnak mondom: Atyám vagy! S a férgeknek, hogy: Anyám! és: Nővérem!
15 Ubi est ergo nunc praestolatio mea,
et patientiam meam quis considerat?
15 Hol van tehát a reménységem? S amit várok, ki látja meg azt?
16 In profundissimum infernum descendent omnia mea;
simul in pulvere erit requies mihi? ”.
16 Mind, amim van, leszáll az alvilág fenekére; vajon ott legalább lesz-e nyugodalmam?«