Giobbe 16

BIBBIA CEI 2008	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Giobbe prese a dire:	1 És felelt Jób, és ezt mondta:
2 «Ne ho udite già molte di cose simili! Siete tutti consolatori molesti.	2 »Ilyesfélét már többször hallottam; terhemre való vigasztalók vagytok ti mindannyian!
3 Non avranno termine le parole campate in aria? O che cosa ti spinge a rispondere?	3 Véget értek-e tehát a széllelbélelt szavak? Vagy valami bajod van, hogy beszélned kell?
4 Anch’io sarei capace di parlare come voi, se voi foste al mio posto: comporrei con eleganza parole contro di voi e scuoterei il mio capo su di voi.	4 Beszélhetnék én is éppúgy, mint ti, bárcsak a helyemben lennétek!
5 Vi potrei incoraggiare con la bocca e il movimento delle mie labbra potrebbe darvi sollievo.	5 Részvétemet irántatok én is szép szavakba önteném, és csóválnám fejemet fölöttetek.
6 Ma se parlo, non si placa il mio dolore; se taccio, che cosa lo allontana da me?	6 Erőt öntenék belétek számmal, és mozgatnám ajkamat, mintha szánnálak titeket.
7 Ora però egli mi toglie le forze, ha distrutto tutti i miei congiunti	7 De mitévő legyek? Ha szólok, nem enyhül fájdalmam; ha hallgatok, nem hagy el engem.
8 e mi opprime. Si è costituito testimone ed è insorto contro di me: il mio calunniatore mi accusa in faccia.	8 Immár elnyomott engem a fájdalom, és semmivé lett minden tagom;
9 La sua collera mi dilania e mi perseguita; digrigna i denti contro di me, il mio nemico su di me aguzza gli occhi.	9 ellenem tanúskodnak ráncaim, és hazug ellenség támad, ki szemembe vádol;
10 Spalancano la bocca contro di me, mi schiaffeggiano con insulti, insieme si alleano contro di me.	10 egybegyűjtötte haragját ellenem, és fenyegetve vicsorgatta rám fogait, félelmetes szemeket meresztett rám ellenségem.
11 Dio mi consegna come preda all’empio, e mi getta nelle mani dei malvagi.	11 Kitátották ellenem szájukat, szitkozódva arcul ütöttek, kínjaimmal töltötték be étvágyukat.
12 Me ne stavo tranquillo ed egli mi ha scosso, mi ha afferrato per il collo e mi ha stritolato; ha fatto di me il suo bersaglio.	12 Gonosznak szolgáltatott ki engem Isten, és bűnösök kezére adott.
13 I suoi arcieri mi circondano; mi trafigge le reni senza pietà, versa a terra il mio fiele,	13 Jólétben éltem valaha, de hirtelen összezúzott engem, nyakon ragadott és összetört engem; céltáblául tűzött ki magának.
14 mi apre ferita su ferita, mi si avventa contro come un guerriero.	14 Lándzsái röpködnek körülöttem, ágyékomat kímélet nélkül hasogatja, beleimet kiontja a földre.
15 Ho cucito un sacco sulla mia pelle e ho prostrato la fronte nella polvere.	15 Sebet seb után ejt rajtam, rám támad, mint valami hős.
16 La mia faccia è rossa per il pianto e un’ombra mortale mi vela le palpebre,	16 Zsákot varrtam bőrömre és testemet hamuval borítottam.
17 benché non ci sia violenza nelle mie mani e sia pura la mia preghiera.	17 Arcom megdagadt a sírástól, sötét árny ül szempillámon.
18 O terra, non coprire il mio sangue né un luogo segreto trattenga il mio grido!	18 És mindezt szenvedem, holott kezem mocsoktalan, és tiszta az imádságom Istenhez.
19 Ecco, fin d’ora il mio testimone è nei cieli, il mio difensore è lassù.	19 El ne takard, föld, a véremet, és ne találjon benned rejtekhelyet kiáltásom!
20 I miei amici mi scherniscono, rivolto a Dio, versa lacrime il mio occhio,	20 Mert íme, van tanúm a mennyben, és bizonyságom a magasságban.
21 perché egli stesso sia arbitro fra l’uomo e Dio, come tra un figlio dell’uomo e il suo prossimo;	21 Barátaim szószátyárok, Istenhez sír fel szemem!
22 poiché passano i miei anni che sono contati e me ne vado per una via senza ritorno.	22 Bár tenne valaki igazságot Isten és ember között, úgy, mint igazságot tesznek ember és társa között! Mert íme, kevés esztendő múltával elindulok az úton, amelyen vissza nem térhetek.