Psalmi 60

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 In finem. In hymnis David.	1 A karvezetőnek. A »Liliomok« szerint. Miktám Dávidtól. Tanító ének.
2 Exaudi, Deus, deprecationem meam ; intende orationi meæ.	2 Amikor kivonult Arám Naharaim és Arám Szóba ellen, és amikor Joáb visszatért és legyőzte Edomot a Sóaknás völgyben: tizenkétezret.
3 A finibus terræ ad te clamavi, dum anxiaretur cor meum ; in petra exaltasti me. Deduxisti me,	3 Isten, elvetettél és szerteszórtál minket, haragra gerjedtél, de térj vissza hozzánk!
4 quia factus es spes mea : turris fortitudinis a facie inimici.	4 Megrendítetted az országot és összetörted, gyógyítsd meg sebeit, mert egyre remeg.
5 Inhabitabo in tabernaculo tuo in sæcula ; protegar in velamento alarum tuarum.	5 Kemény dolgokat mutattál népednek, kábító borral itattál minket.
6 Quoniam tu, Deus meus, exaudisti orationem meam ; dedisti hæreditatem timentibus nomen tuum.	6 Jelt adtál a téged félőknek, hogy az íjak elől megmeneküljenek.
7 Dies super dies regis adjicies ; annos ejus usque in diem generationis et generationis.	7 Hogy szeretteid megszabaduljanak, szabadíts meg jobboddal és hallgass meg minket!
8 Permanet in æternum in conspectu Dei : misericordiam et veritatem ejus quis requiret ?	8 Szent helyén így szól Isten: »Örvendezve kiosztom Szíchemet, kimérem Szukkót völgyét nektek.
9 Sic psalmum dicam nomini tuo in sæculum sæculi, ut reddam vota mea de die in diem.	9 Enyém Gileád és enyém Manassze, és Efraim fejem sisakja. Júda az én jogaram,
	10 Moáb a tál, amelyben mosakszom. Edomra vetem sarumat, a filiszteusok hódolnak nekem.«
	11 Ki visz el engem az erős városba? Ki vezet el engem Edomba?
	12 Nemde te, Isten, bár elvetettél minket, te, Isten, bár nem vonultál ki seregeinkkel? Segíts ki minket a szorongatásból, mert hiábavaló az emberi segítség,
	13 de Istennel győzelmet aratunk, s ő eltapossa ellenségeinket.