Psalmi 11

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 In finem, pro octava. Psalmus David.	1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Az Úrban bízom én. Hogyan mondhatjátok nekem: »Menekülj a hegyekbe, mint a veréb!
2 Salvum me fac, Domine, quoniam defecit sanctus, quoniam diminutæ sunt veritates a filiis hominum.	2 Mert íme a bűnösök kifeszítették az íjat, a húrra illesztették nyilaikat, hogy lenyilazzák a sötétben az egyenes szívűeket.
3 Vana locuti sunt unusquisque ad proximum suum ; labia dolosa, in corde et corde locuti sunt.	3 Ha semmibe sem veszik végzéseidet, mit tehet akkor az igaz?«
4 Disperdat Dominus universa labia dolosa, et linguam magniloquam.	4 Szent templomában van az Úr, áll az egekben az Úr trónusa. A szegényre tekint a szeme, az emberek fiait vizsgálja pillantása.
5 Qui dixerunt : Linguam nostram magnificabimus ; labia nostra a nobis sunt. Quis noster dominus est ?	5 Megvizsgálja az Úr az igazat s az istentelent; Saját lelkét gyűlöli, aki szereti a gonoszságot.
6 Propter miseriam inopum, et gemitum pauperum, nunc exsurgam, dicit Dominus. Ponam in salutari ; fiducialiter agam in eo.	6 Parazsat és kénkövet hullat a bűnösökre, és szélvihar lesz kelyhük osztályrésze.
7 Eloquia Domini, eloquia casta ; argentum igne examinatum, probatum terræ, purgatum septuplum.	7 Mert igaz az Úr s az igazságot kedveli, az igazak láthatják majd arcát.
8 Tu, Domine, servabis nos, et custodies nos a generatione hac in æternum.
9 In circuitu impii ambulant : secundum altitudinem tuam multiplicasti filios hominum.