Giobbe 7
Confronta con un'altra Bibbia
Cambia Bibbia
NOVA VULGATA | KÁLDI-NEOVULGÁTA |
---|---|
1 Nonne militia est vita hominis super terram, et sicut dies mercennarii dies eius? | 1 Katonasor az ember élete a földön, és napjai olyanok, mint a napszámos napjai: |
2 Sicut servus desiderat umbram, et sicut mercennarius praestolatur mercedem suam, | 2 kívánkozik árnyék után, mint a szolga, és várja munkája végét, mint a napszámos. |
3 sic et ego habui menses vacuos et noctes laboriosas enumeravi mihi. | 3 Nekem is kárba veszett hónapok jutottak részemül, és keserves éjjeleket számlálok magamnak. |
4 Si dormiero, dicam: Quando consurgam? Et rursum exspectabo vesperam et replebor doloribus usque crepusculum. | 4 Ha lefekszem, kérdem: Mikor kelek újra? Majd várom az estét, és mire beáll a szürkület, jóllakom kínnal. |
5 Induta est caro mea putredine et sordibus pulveris; cutis mea scinditur et diffluit. | 5 Rothadásba, por szennyébe öltözik a testem, bőröm elszárad és összezsugorodik. |
6 Dies mei velocius transierunt quam navicula texentis et consumpti sunt deficiente filo. | 6 Napjaim gyorsabban szaladnak, mint a takács vetélője, és remény nélkül eltűnnek. |
7 Memento quia ventus est vita mea, et non revertetur oculus meus, ut videat bona. | 7 Emlékezzél meg, hogy életem már csak lehelet, és szemem nem lát többé boldogságot. |
8 Nec aspiciet me visus hominis; oculi tui in me, et non subsistam. | 8 Nem lát engem többé ember szeme; mire rám veted szemedet, már nem vagyok. |
9 Sicut consumitur nubes et pertransit, sic, qui descenderit ad inferos, non ascendet | 9 Amint a felhő elenyészik, elmegy, úgy nem jön fel többé, aki alászállt az alvilágba; |
10 nec revertetur ultra in domum suam, neque cognoscet eum amplius locus eius. | 10 nem tér már vissza házába, és otthona nem látja többé viszont. |
11 Quapropter et ego non parcam ori meo; loquar in tribulatione spiritus mei, confabulabor cum amaritudine animae meae. | 11 Ezért én sem türtőztetem számat, szólok lelkem gyötrelmében, panaszkodom lelkem keservében: |
12 Numquid mare ego sum aut cetus, quia posuisti super me custodiam? | 12 óceán vagyok-e vagy szörnyeteg, hogy börtönbe vetsz engem? |
13 Si dixero: Consolabitur me lectulus meus, et assumet stratum meum querelam meam, | 13 Ha gondolom: Majd megvigasztal fekvőhelyem, könnyebbségem lesz, ha elmerengek ágyamon, |
14 terrebis me per somnia et per visiones horrore concuties. | 14 akkor álmokkal rettegtetsz és rémlátással rémítesz, |
15 Quam ob rem eligit suspendium anima mea, et mortem ossa mea. | 15 úgyhogy inkább megfulladást áhít a lelkem, és halál után epednek csontjaim. |
16 Desperavi; nequaquam ultra iam vivam. Parce mihi, nihil enim sunt dies mei. | 16 Undorodom! Nem kívánok tovább élni! Kímélj meg, hisz merő semmi az életem! |
17 Quid est homo, quia magnificas eum? Aut quid apponis erga eum cor tuum? | 17 Mi is az ember, hogy nagyra tartod, és érdemesnek látod vele törődni, |
18 Visitas eum diluculo et singulis momentis probas illum. | 18 minden reggel meglátogatod, és minduntalan próbára teszed? |
19 Usquequo non avertes oculos a me? Nec dimittis me, ut glutiam salivam meam? | 19 Még meddig tart, hogy nem kímélsz, és nem engeded, hogy nyugodtan nyelhessem le nyálamat? |
20 Peccavi; quid faciam tibi, o custos hominum? Quare posuisti me contrarium tibi, et factus sum mihimetipsi gravis? | 20 Vétkeztem? Mit tettem ezzel neked, óh emberek Őre! Miért tettél céltábládnak, hogy terhe lettem önmagamnak? |
21 Cur non tollis peccatum meum et quare non aufers iniquitatem meam? Ecce, nunc in pulvere dormiam; et, si mane me quaesieris, non subsistam! ”. | 21 Miért nem törlöd el a vétkemet, és miért nem veszed el a bűnömet? Lám – most a porba térek megnyugodni, és ha holnap keresel, már nem leszek!« |