Giobbe 14

BIBBIA RICCIOTTI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 - L'uomo generato da donna, breve tempo vive, di molte miserie è ripieno:	1 Az asszony szülötte, az ember, rövid ideig él és betelik sok nyomorúsággal:
2 qual fiore egli spunta e si spezza, sfugge qual'ombra e mai non resta in uno stesso stato.	2 mint a virág, kinyílik és elhervad, eltűnik, mint az árnyék, és nincsen tartós maradása.
3 E tu ti degni d'aprir gli occhi tuoi sopra tale essere, e condurlo a giudizio con te?	3 Mégis érdemesnek tartod, hogy rá vesd a szemedet, és perbe szállj vele?
4 Chi potrà rendere mondo chi fu concepito da seme immondo? Non tu forse, che sei solo?	4 Tisztátalan magból fogantat ki tehet tisztává? Nemde te, az Egyedülvaló!
5 Brevi sono i dì dell'uomo, il numero dei mesi suoi è presso di te:gli ponesti dei termini che non si potranno oltrepassare.	5 Rövidek az ember napjai, és hónapjai száma tenálad van; határt szabtál neki, amelyet át nem hághat.
6 Allontanati alquanto da lui, sì ch'ei si riposi, fino a che giunga bramata come d'un mercenario, la sua giornata.	6 Hagyd egy kevéssé magára, hadd pihenjen, míg el nem jön várva várt napja, mint a napszámosé.
7 V'è per l'albero una speranza: qualor venga reciso, ancor rinverdisce, e i suoi rami germogliano;	7 Mert van ugyan reménye a fának: ha ki is vágják, újra sarjadzik, és ágai kihajtanak;
8 se invecchi nel terreno la sua radice, e nella polvere perisca il suo ceppo,	8 ha meg is avul gyökere a földben, ha el is hal törzsöke a porban,
9 ad un vapor d'acqua rigèrmina, e getta la chioma come quando fu piantato in principio.	9 már a víznek szagától is kifakad, és ágat hajt, mint amikor kiültették;
10 Ma l'uomo quando sia morto, e spogliato e consunto - ov'è mai egli?	10 az ember azonban, ha meghal és levetkőztetik és elpusztul – ugyan hol van?
11 Come se si partissero le acque del mare, e il fiume si vuotasse e inaridisse,	11 Kiapadhat a víz a tengerből, elapadhat a Folyó és kiszáradhat,
12 così l'uomo, poi che giacque, non sorgerà: finchè non s'infranga il cielo, egli non si sveglierà, nè si leverà su dal suo sonno.	12 de ha az ember lefekszik, nem kel fel többé, az ég enyészetéig fel nem ébred, és fel nem kel álmából.
13 Oh! se tu negl'inferi mi nascondessi, mi occultassi fino al passar dell'ira tua, e mi stabilissi un tempo in cui ti ricordassi di me!	13 Bárcsak biztos helyen tartanál az alvilágban, és elrejtenél, amíg el nem ül haragod! Bár időt szabnál nekem, amikor majd rólam megemlékezel!
14 Che forse un uomo morto potrà rivivere? In tutti i dì della mia milizia aspettofino a che venga la mia muta [di guardia].	14 Ha az ember meghal, vajon életre kel-e ismét? Akkor katonasorom minden napján várnám, hogy eljöjjön leváltásom.
15 Tu mi chiamerai ed io ti risponderò, all'opera delle tue mani stenderai la mano.	15 Te szólítanál, én meg jelentkeznék nálad, s odanyújtanád jobbodat kezed alkotásának.
16 Bensì tu hai contato i miei passi; ma perdona ai miei peccati!	16 Te akkor megszámlálnád lépteimet, de nem néznéd vétkeimet;
17 Sigillasti come in una borsa i miei delitti; ma avesti cura della mia iniquità.	17 bűneim tarsolyban, pecsét alatt lennének, és betakarnád vétkemet.
18 Il monte cadendo frantumasi, e la rupe si sposta dal suo luogo.	18 De a hegy, ha beomlik, szétesik, s a szikla elszakad a helyétől;
19 Le acque corrodono i macigni, e dall'alluvione a poco a poco la terra è consumata: così pure tu distruggerai l'uomo.	19 a köveket a víz elkoptatja, s az ár a törmeléket lassankint elmossa; épp így teszed tönkre az ember reményét.
20 Per poco gli desti vigore, affinchè passasse via per sempre, sfigurerai il suo volto e lo scaccerai via.	20 Erőhöz engeded kissé, hogy azután elmehessen örökre; elváltoztatod arcát, és elbocsátod.
21 Che i suoi figli siano onorati, ovvero inonorati - egli l'ignora;	21 Ha a fiait tisztesség éri, nem tud róla, és ha lenézik őket, nem veszi észre;
22 ma, mentre vive, la sua carne fa doglia, e l'anima sua addosso a lui fa lutto.»	22 csak magában fájdítja testét – amíg él –, és lelke önmagán kesereg.«