Salmi 69

BIBBIA CEI 1974	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 'Al maestro del coro. Su "I gigli". Di Davide.'	1 A karvezetőnek. A »Liliomok« szerint. Dávidtól.
2 Salvami, o Dio: l'acqua mi giunge alla gola.	2 Szabadíts meg engem, Isten, mert a vizek immár a torkomig hatolnak!
3 Affondo nel fango e non ho sostegno; sono caduto in acque profonde e l'onda mi travolge.	3 Mélységes iszapba süllyedtem, megállni nem tudok; A tenger mélységébe estem, S a vihar elmerít engem.
4 Sono sfinito dal gridare, riarse sono le mie fauci; i miei occhi si consumano nell'attesa del mio Dio.	4 Fáradtra kiáltom magamat, torkom berekedt, szemem elhomályosul, amíg Istenemre várakozom.
5 Più numerosi dei capelli del mio capo sono coloro che mi odiano senza ragione. Sono potenti i nemici che mi calunniano: quanto non ho rubato, lo dovrei restituire?	5 Többen vannak, mint fejemen a hajszál, akik ok nélkül gyűlölnek engem. Hatalmasak ellenségeim, akik jogtalanul üldöznek engem. Amit el nem vettem, azt kell megfizetnem.
6 Dio, tu conosci la mia stoltezza e le mie colpe non ti sono nascoste.	6 Isten, te ismered balgaságomat, és vétkeim nincsenek titokban előtted.
7 Chi spera in te, a causa mia non sia confuso, Signore, Dio degli eserciti; per me non si vergogni chi ti cerca, Dio d'Israele.	7 Ne érje szégyen miattam azokat, akik benned remélnek, Uram, Seregek Ura! Ne érje bennem szégyen azokat, akik téged keresnek, Izrael Istene.
8 Per te io sopporto l'insulto e la vergogna mi copre la faccia;	8 Mert érted viselem gyalázatomat, érted borítja arcomat szégyen.
9 sono un estraneo per i miei fratelli, un forestiero per i figli di mia madre.	9 Érted lettem testvéreim előtt idegenné, anyám fiai előtt jövevénnyé.
10 Poiché mi divora lo zelo per la tua casa, ricadono su di me gli oltraggi di chi ti insulta.	10 Mert emészt a buzgóság házadért, gyalázóid szidalma engem ér.
11 Mi sono estenuato nel digiuno ed è stata per me un'infamia.	11 Ha böjtölve siratom lelkemet, az is gyalázatomra válik.
12 Ho indossato come vestito un sacco e sono diventato il loro scherno.	12 Ha szőrzsákot öltök, gúnyolódnak rajtam.
13 Sparlavano di me quanti sedevano alla porta, gli ubriachi mi dileggiavano.	13 Ellenem beszélnek, akik a kapuban ülnek, s akik boroznak, rólam énekelnek.
14 Ma io innalzo a te la mia preghiera, Signore, nel tempo della benevolenza; per la grandezza della tua bontà, rispondimi, per la fedeltà della tua salvezza, o Dio.	14 Az én imám pedig szálljon hozzád, Uram, a kegyelem idején, ó Isten! Nagy irgalmasságodban hallgass meg engem szabadító hűséged szerint.
15 Salvami dal fango, che io non affondi, liberami dai miei nemici e dalle acque profonde.	15 Ragadj ki az iszapból, hogy el ne merüljek, szabadíts meg azoktól, akik gyűlölnek, és a vizek mélységéből.
16 Non mi sommergano i flutti delle acque e il vortice non mi travolga, l'abisso non chiuda su di me la sua bocca.	16 Ne merítsen el a víz vihara, a mélység el ne nyeljen, s az örvény be ne zárja száját fölöttem.
17 Rispondimi, Signore, benefica è la tua grazia; volgiti a me nella tua grande tenerezza.	17 Hallgass meg, Uram, hisz irgalmad kegyes; Tekints rám nagy könyörületedben.
18 Non nascondere il volto al tuo servo, sono in pericolo: presto, rispondimi.	18 Ne fordítsd el szolgádtól arcodat, szorongatás gyötör, siess, hallgass meg engem!
19 Avvicinati a me, riscattami, salvami dai miei nemici.	19 Légy közel lelkemhez, szabadíts meg engem, ments meg ellenségeimtől.
20 Tu conosci la mia infamia, la mia vergogna e il mio disonore; davanti a te sono tutti i miei nemici.	20 Hiszen te ismered gyalázatomat, szégyenemet, pironkodásomat. Előtted van mind, aki szorongat engem;
21 L'insulto ha spezzato il mio cuore e vengo meno. Ho atteso compassione, ma invano, consolatori, ma non ne ho trovati.	21 A gyalázat megtörte a szívemet és elernyedtem. Kerestem, aki szánakozzék rajtam, de nem akadt senki sem, nem találtam senkit sem, aki vigasztalt volna engem.
22 Hanno messo nel mio cibo veleno e quando avevo sete mi hanno dato aceto.	22 Sőt epét adtak nekem enni, szomjúságomban ecettel itattak.
23 La loro tavola sia per essi un laccio, una insidia i loro banchetti.	23 Asztaluk legyen előttük tőrré, visszafizetéssé, kelepcévé!
24 Si offuschino i loro occhi, non vedano; sfibra per sempre i loro fianchi.	24 Homályosodjék el szemük, hogy ne lássanak, ágyékukat tedd örökre erőtlenné!
25 Riversa su di loro il tuo sdegno, li raggiunga la tua ira ardente.	25 Öntsd ki rájuk haragodat, haragod heve érje utol őket!
26 La loro casa sia desolata, senza abitanti la loro tenda;	26 Lakóhelyük legyen pusztasággá, hajlékaikban senki se lakozzék!
27 perché inseguono colui che hai percosso, aggiungono dolore a chi tu hai ferito.	27 Mert üldözik, akit te sújtottál, s növelik annak fájdalmát, akit megsebeztél.
28 Imputa loro colpa su colpa e non ottengano la tua giustizia.	28 Hagyd, hogy gonoszságot gonoszságra halmozzanak, s ne jussanak igazságodra!
29 Siano cancellati dal libro dei viventi e tra i giusti non siano iscritti.	29 Töröld ki őket az élők könyvéből, s ne írd őket az igazak közé!
30 Io sono infelice e sofferente; la tua salvezza, Dio, mi ponga al sicuro.	30 Én szegény vagyok és szenvedek, de fölemel, Istenem, a te segítséged.
31 Loderò il nome di Dio con il canto, lo esalterò con azioni di grazie,	31 Énekszóval áldom Isten nevét és hálával magasztalom.
32 che il Signore gradirà più dei tori, più dei giovenchi con corna e unghie.	32 Ez kedvesebb lesz Isten előtt, mint a borjú, amelynek éppen ered a szarva és patája.
33 Vedano gli umili e si rallegrino; si ravvivi il cuore di chi cerca Dio,	33 Látják majd a szegények és örvendeznek; Keressétek Istent és élni fog szívetek.
34 poiché il Signore ascolta i poveri e non disprezza i suoi che sono prigionieri.	34 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és nem veti meg foglyait.
35 A lui acclamino i cieli e la terra, i mari e quanto in essi si muove.	35 Dicsérje őt az ég és a föld, a tenger és minden, ami bennük nyüzsög.
36 Perché Dio salverà Sion, ricostruirà le città di Giuda: vi abiteranno e ne avranno il possesso.	36 Mert Isten megmenti Siont, s felépíti Júda városait; Ott fognak lakni, birtokba veszik.
37 La stirpe dei suoi servi ne sarà erede, e chi ama il suo nome vi porrà dimora.	37 Szolgáinak utódai öröklik, s ott laknak majd, akik szeretik az ő nevét.