Psalmi 122

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Canticum graduum. Ad te levavi oculos meos, qui habitas in cælis.	1 Zarándok-ének. Dávidtól. Örvendeztem, amikor azt mondták nekem: »Az Úr házába megyünk.«
2 Ecce sicut oculi servorum in manibus dominorum suorum ; sicut oculi ancillæ in manibus dominæ suæ : ita oculi nostri ad Dominum Deum nostrum, donec misereatur nostri.	2 És lábunk már itt áll udvaraidban, Jeruzsálem!
3 Miserere nostri, Domine, miserere nostri, quia multum repleti sumus despectione ;	3 Jeruzsálem városnak épült, részei pompásan egybeillenek.
4 quia multum repleta est anima nostra opprobrium abundantibus, et despectio superbis.	4 Oda járnak fel a törzsek, az Úr törzsei, hogy Izrael törvénye szerint hálát adjanak az Úr nevének.
	5 Ott állnak a bírói székek, Dávid házának székei.
	6 Kívánjatok békességet Jeruzsálemnek: »Bőségben éljenek, akik szeretnek téged!
	7 Békesség legyen falaid között és bőség tornyaidban!«
	8 Testvéreimért és a hozzám közelállókért mondom: »Béke legyen veled!«
	9 Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért jót kívánok neked.