Giobbe 19

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Respondens autem Iob dixit:	1 És felelt Jób, és ezt mondta:
2 “ Usquequo affligitis ani mam meam et atteritis me sermonibus?	2 »Meddig akarjátok keseríteni lelkemet, és meddig őröltök engem beszéddel?
3 En decies obiurgatis me et non erubescitis opprimentes me.	3 Immár tízszer gyaláztok, és nem restelltek nyomorgatni engem.
4 Nempe, etsi erravi, mecum erit error meus.	4 Hisz ha tévedtem volna is, akkor is csak engem érintene tévedésem.
5 Si vos contra me erigimini et arguitis me opprobriis meis,	5 Ti azonban hivalkodtok velem szemben, és szememre vetitek gyalázatomat.
6 saltem nunc intellegite quia Deus non aequo iudicio afflixerit me et rete suo me cinxerit.	6 Nos tudjátok meg tehát, hogy Isten meg nem érdemelt ítélettel sújtott engem, és vett engem körül ostoraival.
7 Etsi clamo: Vim patior!, non exaudior; si vociferor, non est qui iudicet.	7 Ha kiáltom, hogy: ‘erőszak’! senki sem hallgat meg engem. Ha jajgatok, nincs aki igazságot tegyen.
8 Semitam meam circumsaepsit, et transire non possum; et in calle meo tenebras posuit.	8 Elkerítette utamat, és nem mehetek tovább, sötétséget borított ösvényemre.
9 Spoliavit me gloria mea et abstulit coronam de capite meo.	9 Jóhíremből kivetkőztetett engem, és fejemről levette a koronát.
10 Destruxit me undique, et pereo, et evellit quasi arborem spem meam.	10 Megrontott engem körös-körül, és oda vagyok, elvette reményemet, mint a kitépett fáét.
11 Iratus est contra me furor eius, et sic me habuit quasi hostem suum.	11 Haragja fellángolt ellenem, és ellenségei közé sorolt engem.
12 Simul venerunt turmae eius et fecerunt sibi viam adversus me et obsederunt in gyro tabernaculum meum.	12 Együtt vonultak fel portyázó hadai, rajtam keresztül vették útjukat, és megszállták sátramat körös-körül.
13 Fratres meos longe fecit a me, et noti mei quasi alieni recesserunt a me.	13 Messzire űzte tőlem testvéreimet: akik ismernek engem, elidegenedtek tőlem;
14 Dereliquerunt me propinqui mei, et, qui me noverant, obliti sunt mei.	14 rokonaim elhagytak, és ismerőseim elfelejtettek;
15 Inquilini domus meae et ancillae meae sicut alienum habuerunt me, et quasi peregrinus fui in oculis eorum.	15 házam zsellérei és szolgálóim idegennek néznek, jöttment vagyok szemükben;
16 Servum meum vocavi, et non respondit; ore proprio deprecabar illum.	16 szólítom szolgámat és nem felel, és könyörgésre kell fognom szavamat;
17 Halitum meum exhorruit uxor mea, et fetui filiis uteri mei.	17 nőm undorodik a leheletemtől, bűzös vagyok tulajdon gyermekeim előtt;
18 Vel infantes despiciebant me et, cum surgerem, detrahebant mihi.	18 még a kisgyermekek is megvetnek; ha eltávozom tőlük, leszólnak engem;
19 Abominati sunt me quondam consiliarii mei; et, quem maxime diligebam, aversatus est me.	19 régi bizalmasaim undorodnak tőlem, s akit legjobban szerettem, ellenem fordult.
20 Pelli meae, consumptis carnibus, adhaesit os meum, et evanuit cutis mea circa dentes meos.	20 Húsom fölemésztődött, a bőr csontjaimra tapadt, és ínyem elsorvadt fogaim körül.
21 Miseremini mei, miseremini mei, saltem vos, amici mei, quia manus Domini tetigit me.	21 Szánjatok meg! Szánjatok meg legalább ti, barátaim! Mert az Úr keze érintett engem.
22 Quare persequimini me sicut Deus et carnibus meis non saturamini?	22 Miért üldöztök engem úgy, mint Isten, és mért nem tudtok betelni húsommal?
23 Quis mihi tribuat, ut scribantur sermones mei? Quis mihi det, ut exarentur in libro	23 Bárcsak felírnák szavaimat, vajha könyvbe jegyeznék azokat,
24 stilo ferreo et plumbeo, in aeternum sculpantur in silice?	24 vas íróvesszővel ólomtáblára, vagy vésővel sziklába metszenék őket!
25 Scio enim quod redemptor meus vivit et in novissimo super pulvere stabit;	25 Mert tudom, hogy megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről;
26 et post pellem meam hanc, quam abstraxerunt, et de carne mea videbo Deum.	26 és ismét körülvesz a bőröm, és saját testemben látom meg Istenemet;
27 Quem visurus sum ego ipse, et oculi mei conspecturi sunt, et non alienum. Consumpti sunt renes mei in sinu meo.	27 én magam látom meg őt, és önnön szemem nézi őt, és nem más! E reményem van eltéve keblemben!
28 Si ergo nunc dicitis: “Quomodo persequemur eum et radicem verbi inveniemus contra eum?”,	28 Nos, miért mondjátok tehát: ‘Vegyük őt üldözőbe, hadd találjuk meg benne a dolog gyökerét!?’
29 timete a facie gladii, quoniam ultor iniquitatum gladius est; et scitote esse iudicium ”.	29 Fussatok a kard éle elől, mert a kard a jogtalanság megtorlója, és tudjátok meg, hogy van ítélet!«