Giobbe 14

BIBBIA TINTORI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 « L'uomo nato di donna vive poco tempo e pieno di molte miserie.	1 Az asszony szülötte, az ember, rövid ideig él és betelik sok nyomorúsággal:
2 Come un fiore sboccia e secca, fugge qual ombra, senza mai fermarsi.	2 mint a virág, kinyílik és elhervad, eltűnik, mint az árnyék, és nincsen tartós maradása.
3 E tu stimi degno aprire i tuoi occhi sopra tal essere, e chiamarlo al tuo tribunale?	3 Mégis érdemesnek tartod, hogy rá vesd a szemedet, és perbe szállj vele?
4 Chi può render puro colui che fu concepito d'immonda semenza? Non forse tu che sei l'unico?	4 Tisztátalan magból fogantat ki tehet tisztává? Nemde te, az Egyedülvaló!
5 I giorni dell'uomo son brevi, il numero dei suoi mesi è presso di te. Gli hai fissato un termine che non può essere oltrepassato.	5 Rövidek az ember napjai, és hónapjai száma tenálad van; határt szabtál neki, amelyet át nem hághat.
6 Ritirati un poco da lui e lascialo in pace, finché non venga, come quello d'un mercenario, il suo giorno bramato.	6 Hagyd egy kevéssé magára, hadd pihenjen, míg el nem jön várva várt napja, mint a napszámosé.
7 Per la pianta c'è una speranza: anche tagliata, rimette e ritorna ad avere i suoi rami;	7 Mert van ugyan reménye a fának: ha ki is vágják, újra sarjadzik, és ágai kihajtanak;
8 ed anche quando sarà invecchiata sotto la terra la sua radico, quando il suo tronco sarà morto nella polvere,	8 ha meg is avul gyökere a földben, ha el is hal törzsöke a porban,
9 appena sente l'acqua rinverdisce e fa le fronde come pianta novella.	9 már a víznek szagától is kifakad, és ágat hajt, mint amikor kiültették;
10 Ma l'uomo morto che sia, non ha più nulla. E' finito. Di grazia, che ne resta?	10 az ember azonban, ha meghal és levetkőztetik és elpusztul – ugyan hol van?
11 Simile alle acque sparite dal lago, al fiume che inaridisce e secca.	11 Kiapadhat a víz a tengerből, elapadhat a Folyó és kiszáradhat,
12 L'uomo quando si sarà addormentato non risorgerà, finché non cada il cielo non si sveglierà, nè si scuoterà dal suo sonno.	12 de ha az ember lefekszik, nem kel fel többé, az ég enyészetéig fel nem ébred, és fel nem kel álmából.
13 Oh! potessi ottenere che tu mi seppellisca nell'Abisso, e mi faccia star laggiù nascosto finché non passi il tuo furore, finché tu non abbia fissato il giorno in cui ti ricorderai di me!	13 Bárcsak biztos helyen tartanál az alvilágban, és elrejtenél, amíg el nem ül haragod! Bár időt szabnál nekem, amikor majd rólam megemlékezel!
14 Pensi forse che l'uomo morto torni a vivere? Tutti i giorni del mio presente battagliare aspetto che venga il mio cambiamento.	14 Ha az ember meghal, vajon életre kel-e ismét? Akkor katonasorom minden napján várnám, hogy eljöjjön leváltásom.
15 Allora mi chiamerai ed io risponderò, e tu porgerai la destra all'opera delle tue mani.	15 Te szólítanál, én meg jelentkeznék nálad, s odanyújtanád jobbodat kezed alkotásának.
16 Tu hai certamente contati i miei passi; ma perdona i miei peccati.	16 Te akkor megszámlálnád lépteimet, de nem néznéd vétkeimet;
17 Tu hai sigillati come in un sacco i miei delitti, ma hai dato un rimedio alle mie iniquità.	17 bűneim tarsolyban, pecsét alatt lennének, és betakarnád vétkemet.
18 Il monte cade e sparisce, il masso è divelto dal suo posto,	18 De a hegy, ha beomlik, szétesik, s a szikla elszakad a helyétől;
19 le acque scavan le pietre, la terra a poco a poco è portata via dalla inondazione, e così farai sparire anche l'uomo.	19 a köveket a víz elkoptatja, s az ár a törmeléket lassankint elmossa; épp így teszed tönkre az ember reményét.
20 Gli darai per un po' di tempo il vigore, e lo farai passare per sempre, ne sfigurerai il volto, lo caccerai.	20 Erőhöz engeded kissé, hogy azután elmehessen örökre; elváltoztatod arcát, és elbocsátod.
21 Abbiano onori i suoi figli o siano dispregiati, egli non lo saprà;	21 Ha a fiait tisztesség éri, nem tud róla, és ha lenézik őket, nem veszi észre;
22 ma la sua carne soffrirà finché egli avrà vita, ed egli piangerà sopra se stesso ».	22 csak magában fájdítja testét – amíg él –, és lelke önmagán kesereg.«