Salmi 144

BIBBIA CEI 1974	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 'Di Davide.' Benedetto il Signore, mia roccia, che addestra le mie mani alla guerra, le mie dita alla battaglia.	1 Dávidtól. Áldott az Úr, az én segítségem, aki kezemet harcra tanítja, ujjaimat viadalra.
2 Mia grazia e mia fortezza, mio rifugio e mia liberazione, mio scudo in cui confido, colui che mi assoggetta i popoli.	2 Ő az én irgalmam és erősségem, oltalmam és szabadítóm, pajzsom, akiben remélek, védelmezőm és reménységem, ő veti alám népemet.
3 Signore, che cos'è un uomo perché te ne curi? Un figlio d'uomo perché te ne dia pensiero?	3 Uram, mi az ember, hogy figyelembe veszed, s az emberfia, hogy tekintettel vagy rá?
4 L'uomo è come un soffio, i suoi giorni come ombra che passa.	4 Olyan az ember, mint a lehelet, napjai elenyésznek mint az árnyék.
5 Signore, piega il tuo cielo e scendi, tocca i monti ed essi fumeranno.	5 Uram, hajlítsd le egeidet és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
6 Le tue folgori disperdano i nemici, lancia frecce, sconvolgili.	6 Ragyogtass villámokat és szórd szerteszét, küldd el nyilaidat és zavard össze őket.
7 Stendi dall'alto la tua mano, scampami e salvami dalle grandi acque, dalla mano degli stranieri.	7 Nyújtsd le a magasból kezed, ragadj ki, ments ki a nagy vizekből, az idegenek kezéből,
8 La loro bocca dice menzogne e alzando la destra giurano il falso.	8 akiknek szája hiúságot beszél, jobbjuk pedig a hazugság jobbja!
9 Mio Dio, ti canterò un canto nuovo, suonerò per te sull'arpa a dieci corde;	9 Isten, új éneket énekelek neked, tízhúrú hárfán zsoltárt zengek neked.
10 a te, che dai vittoria al tuo consacrato, che liberi Davide tuo servo. Salvami dalla spada iniqua,	10 Aki győzelmet adsz a királyoknak, és megmented szolgádat, Dávidot a gonosz kardjától.
11 liberami dalla mano degli stranieri; la loro bocca dice menzogne e la loro destra giura il falso.	11 Ragadj ki és ments ki az idegenek kezéből, akiknek hiúságot beszél szája, jobbjuk pedig a hazugság jobbja.
12 I nostri figli siano come piante cresciute nella loro giovinezza; le nostre figlie come colonne d'angolo nella costruzione del tempio.	12 Fiaink olyanok ifjúságukban, mint a növekvő hajtás, ifjúságtól duzzadók; Leányaink mint a templom sarokkövei, díszesek, mint a műves oszlopok.
13 I nostri granai siano pieni, trabocchino di frutti d'ogni specie; siano a migliaia i nostri greggi, a mirìadi nelle nostre campagne;	13 Raktáraink tele vannak, bővelkednek minden jóban; Juhaink termékenyek, megszámlálhatatlanok mezőinken,
14 siano carichi i nostri buoi. Nessuna breccia, nessuna incursione, nessun gemito nelle nostre piazze.	14 Marháink kövérek. Kőfalainkon nincs rés, sem átjárás, utcáinkon jajgatás nem hangzik.
15 Beato il popolo che possiede questi beni: beato il popolo il cui Dio è il Signore.	15 Boldog az a nép, amelynek így megy dolga, boldog az a nép, amelynek az Úr az Istene!