Psalmen 102

EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 [Gebet eines Unglücklichen, wenn er in Verzweiflung ist und vor dem Herrn seine Sorge ausschüttet.]	1 A szegény imádsága, amikor bajban volt, és panaszát az Úr előtt kiöntötte.
2 Herr, höre mein Gebet! Mein Schreien dringe zu dir.	2 Uram, hallgasd meg imádságomat, és kiáltásom jusson eléd.
3 Verbirg dein Antlitz nicht vor mir! Wenn ich in Not bin, wende dein Ohr mir zu! Wenn ich dich anrufe, erhöre mich bald!	3 Ne fordítsd el tőlem arcodat soha, amikor engem szorongatás ér; Hajtsd hozzám füledet, amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg.
4 Meine Tage sind wie Rauch geschwunden, meine Glieder wie von Feuer verbrannt.	4 Mert füstként enyésznek el napjaim, és csontjaim szárazak, mint a forgács.
5 Versengt wie Gras und verdorrt ist mein Herz, sodass ich vergessen habe, mein Brot zu essen.	5 A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna, még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem.
6 Vor lauter Stöhnen und Schreien bin ich nur noch Haut und Knochen.	6 Annyit jajveszékel szavam, hogy a bőr már a csontomra szárad.
7 Ich bin wie eine Dohle in der Wüste, wie eine Eule in öden Ruinen.	7 A puszta pelikánjához hasonlítok, olyan lettem, mint a bagoly a romok között.
8 Ich liege wach und ich klage wie ein einsamer Vogel auf dem Dach.	8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános veréb a háztetőn.
9 Den ganzen Tag schmähen mich die Feinde; die mich verhöhnen, nennen meinen Namen beim Fluchen.	9 Ellenségeim szüntelenül gyaláznak, gyűlölőim összeesküdtek ellenem.
10 Staub muss ich essen wie Brot, mit Tränen mische ich meinen Trank;	10 Bizony kenyér gyanánt hamut eszem és könnyel vegyítem italomat
11 denn auf mir lasten dein Zorn und dein Grimm. Du hast mich hochgerissen und zu Boden geschleudert.	11 haragod és bosszúságod miatt, mert felemeltél s a földre sújtottál engem.
12 Meine Tage schwinden dahin wie Schatten, ich verdorre wie Gras.	12 Napjaim hanyatlanak mint az árnyék, magam pedig mint a széna száradok.
13 Du aber, Herr, du thronst für immer und ewig, dein Name dauert von Geschlecht zu Geschlecht.	13 De te, Uram, megmaradsz örökre, és emlékezeted nemzedékről nemzedékre.
14 Du wirst dich erheben, dich über Zion erbarmen; denn es ist Zeit, ihm gnädig zu sein, die Stunde ist da.	14 Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon, mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta, valóban itt az ideje!
15 An Zions Steinen hängt das Herz deiner Knechte, um seine Trümmer tragen sie Leid.	15 Hisz szolgáid szeretik köveit, és romjait fájdalommal látják.
16 Dann fürchten die Völker den Namen des Herrn und alle Könige der Erde deine Herrlichkeit.	16 De félik majd nevedet a nemzetek, Uram, s a föld minden királya fölségedet.
17 Denn der Herr baut Zion wieder auf und erscheint in all seiner Herrlichkeit.	17 Mert felépíti az Úr Siont, és megnyilvánul dicsőségében.
18 Er wendet sich dem Gebet der Verlassenen zu, ihre Bitten verschmäht er nicht.	18 Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát, és nem veti meg könyörgésüket.
19 Dies sei aufgeschrieben für das kommende Geschlecht, damit das Volk, das noch erschaffen wird, den Herrn lobpreise.	19 Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek, hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt.
20 Denn der Herr schaut herab aus heiliger Höhe, vom Himmel blickt er auf die Erde nieder;	20 Mert letekint szent magasságából, lenéz az Úr a mennyből a földre,
21 er will auf das Seufzen der Gefangenen hören und alle befreien, die dem Tod geweiht sind,	21 hogy meghallja a foglyok jajgatását, és megmentse azokat, akiket halálra szántak;
22 damit sie den Namen des Herrn auf dem Zion verkünden und sein Lob in Jerusalem,	22 Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét és az ő dicséretét Jeruzsálemben,
23 wenn sich dort Königreiche und Völker versammeln, um den Herrn zu verehren.	23 amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok, hogy az Úrnak szolgáljanak.
24 Er hat meine Kraft auf dem Weg gebrochen, er hat meine Tage verkürzt.	24 Megtörte erőmet az úton, rövidre szabta életemet. Így szóltam:
25 Darum sage ich: Raff mich nicht weg in der Mitte des Lebens, mein Gott, dessen Jahre Geschlecht um Geschlecht überdauern!	25 »Istenem, ne ragadj el engem életem közepén, hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak.
26 Vorzeiten hast du der Erde Grund gelegt, die Himmel sind das Werk deiner Hände.	26 Kezdetben megteremtetted a földet, s a te kezed művei az egek.
27 Sie werden vergehen, du aber bleibst; sie alle zerfallen wie ein Gewand; du wechselst sie wie ein Kleid und sie schwinden dahin.	27 Azok elmúlnak, de te megmaradsz; Mint a ruha, mind elavulnak, váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak.
28 Du aber bleibst, der du bist, und deine Jahre enden nie.	28 Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el.
29 Die Kinder deiner Knechte werden (in Sicherheit) wohnen, ihre Nachkommen vor deinem Antlitz bestehen.	29 Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk, és utódjuk megerősödik majd színed előtt.«